„– Mi hiányzott?
– Minden. Nem volt nyilvános vita, nem volt konzultáció az érdekcsoportokkal, az ellenzéki pártokkal, nem volt népszavazás. Nem lehet érvényes alkotmányt egyedül írni a Brüsszel–Strasbourg-vonaton, és azt rákényszeríteni az emberekre, az állami szférában egyre erősödő félelem erejével! A kétharmad erejével, ami persze fikció. El ne felejtsük: a Fidesz soha sem szerezte meg a szavazatok kétharmadát. A közvélemény-kutatások szerint a választások idején az emberek 40 százaléka támogatta, a szavazatok 53 százaléka csak azért juthatott neki, mert százezrek otthon maradtak. Manapság pedig napról napra csökken a Fidesz támogatottsága, így több mint bátor dolog az egész lakosság nevében beszélnie. Summa summarum: ha mindenfélét összeírogatok, és nagy betűkkel fölé írom: ALAPTÖRVÉNY, az attól még nem alkotmány. Ez csak egy darab papír marad, ha nincs mögötte megfelelő politikai folyamat. Jogállamban így nem lehet alkotmányozni.
– Egy blogbejegyzésében azt írta: Magyarország többé nem alkotmányos demokrácia. Hát akkor mi?
– Az a gond, hogy a politikatudománynak nincsen annyi címkéje, mint amennyiféle kormányzat a világon működik. Tény: ha a két végpont a demokrácia és az autokrácia, akkor Magyarország erősen eltolódott az önkényuralom felé. A lényeg nem az, hogy minek nevezzük a rendszert, hanem hogy az követi-e a közvélemény változását. Hogy a polgárok akarata megjelenhet-e a vezetők cseréjében. Hogy konzultálnak-e a kisebbségben maradtakkal. Minderre Magyarországon ma alig van esély. Sőt, a Fidesz olyan rendszert épített ki, hogy ha új kormány kerülne hatalomra, akkor az nem tudna élni a többségtől kapott felhatalmazásával. Megkötnék a kezét a sarkalatos törvények, és minden fontos ellenőrző funkcióban a Fidesz által kinevezett hivatalnokok akadályoznák a munkáját. A demokrácia nem ilyen.
– A kormány kész arra, hogy tegyen bizonyos engedményeket, cserébe az EU–IMF-kölcsönökért. Kérdés viszont, hogy néhány technikai módosítás megváltoztatja-e a rendszert.
– Persze hogy nem változtatja meg, sőt bizonyos módosítások egyenesen megerősíthetik. Az unió a kötelezettségszegési eljárás keretében például azt követeli, hogy a bírák nyugdíjkorhatárát ne szállítsák le egyik pillanatról a másikra, figyelmeztetés és átmeneti időszak nélkül. Brüsszelben azonban lassan őrölnek a malmok, az eljárás eltarthat akár két évig is. Addigra a Fidesz már nyugdíjba kényszerítette mindazokat, akiket akart, többek között a Legfelsőbb Bíróság bíráinak negyedét. Az E- aligha ragaszkodik majd visszahívásukhoz, úgy érzi: elég, ha a jövőre nézve kap majd garanciákat. A Fidesz-kormány pedig boldogan megadja ezeket a biztosítékokat, hiszen azok már a neki tetsző, új emberek helyzetét szilárdítják meg. Vagy egy igazi horrorforgatókönyv: tegyük fel, hogy a kormány az alkotmányt ért kritikákra a Salamon-bizottság által javasolt módon felel: elismerjük, hogy nem helyes lépten-nyomon megváltoztatni az alkotmányt, a jövőben az alaptörvény módosításához kelljen két egymást követő parlament szavazatainak kétharmada. A felületes megfigyelő azt hiheti, hogy valami jó dolog történik, pedig nem: ez szinte örök időkre bebetonozná ezt az új, alkotmányellenes alkotmányt.”