Magyarország speciális helyzetben van

„Magyarország esetében is az a kérdés, mint a periféria legtöbb országában: hogyan lehet leghatékonyabban államadósságot csökkenteni?

Egész pontosan, hogy mivel teszünk nagyobb kárt: ha továbbra is erőltetjük a még több megszorítással járó lépéseket, és elszenvedjük ennek a negatív költségvetési hatását, aminek az a veszélye, hogy recesszióba süllyedünk, ami miatt az államadósság jelenlegi szintjét sem tudjuk tartani. Vagy átmenetileg hagyjuk az adósság további növekedését kisebb fiskális szigor mellett. Őszintén szólva nem tudnék állást foglalni egyik megoldás mellett sem, noha egyértelműen az államadósság radikális csökkentésének vagyok a híve, csak úgy tűnik, ez a hajó elment.

Az a kérdés, hogy melyik úton haladjunk, nem dőlt el azzal, hogy mi a trend az EU-ban?

Magyarország speciális helyzetben van. Miközben az EU több országában tavaly sem következett be lényeges fiskális kiigazítás, nálunk ez már hat éve folyamatosan zajlik. Egyre nagyobb a reformszkepszis a társadalomban. Görögország példáján látni, hogy mit jelent az, ha a társadalom nem partner a szükséges lépések megtételében. Ugyanez az ellenállás bárhol máshol is kialakulhat: egyszerűen a társadalom elfárad a folytonos negatív alkalmazkodásban és elfogynak az erőforrásai. A magyar mutatókon ugyanakkor nincs mit szépíteni: az államadósság tavaly nőtt, a GDP-növekedés csökkent, gyakorlatilag haladunk a recesszió felé, a devizaadósság is emelkedett a devizaárfolyam-változás miatt, ami szerintem a legkritikusabb probléma ma Magyarországon, mind az állam, mind a magántartozók szempontjából. Ebben a helyzetben nem is nagyon várható el, hogy bármilyen strukturális változás történjen. Igaz, nincsenek is ebbe az irányba mutató lépések. A kérdés, hogy mi az, ami ebben a helyzetben egyáltalán pozitívan változtatható. Nem könnyű a feladvány: ülünk egy nemzetközi kontextusban, ami sajnos Magyarország számára rendkívül negatív, hiszen a gazdaságunk az európai exporton áll vagy bukik, és a fene se tudja, hogyan kellene ennek az európai gazdaságnak a problémáit megoldani.

Mennyit rontott a helyzeten a kormány gazdaságpolitikája?

Az érdekes az, hogy minden intézkedésében a kiindulóponton volt ráció. Például az adórendszer egyszerűsítése: ki ne tudna egyetérteni ezzel? Magas adókulcsok lehetőség szerinti csökkentése, a gazdaság fehérítése: gyerünk, hurrá! A kiindulópont abszolút támadhatatlan közgazdasági logikát tükrözött, ugyanakkor a megvalósítás gyakorlatilag majdnem minden sebéből vérzik. Az egykulcsos adó, amely egyébként nagyon sok országban modellértékűen sikeres volt az adott pillanatban, nálunk azért sikertelen, mert nem teremtett új munkahelyet, nem fehérítette ki a gazdaságot, miközben társadalmilag igazságtalan és óriási lyukat ütött a költségvetésen. Tehát van egy jó felismeréseken alapuló, jó szándékú változtatni akarás, ami a nem megfelelően átgondolt végrehajtás és időzítés miatt több kárt okoz, mint amennyi a haszna. Az összes többi intézkedésen ugyanúgy végig tudunk menni. Ha csoda történik, mert ehhez mérhető szerencsénk kell, hogy legyen, akkor egy IMF-megállapodással és a következő években talán javuló globális környezettel leevickélhetünk az adósság kritikus szintjéről egy már fenntartható szintre. Utána jöhetnek azok a kérdések, hogy ez az ország hogyan tudja legjobban kihasználni a fejlődési lehetőségeit.”