„Esély mutatkozik arra, hogy az első negyedévben összejön a megállapodás az Európai Unióval és a Nemzetközi Valutaalappal, amely erősíti a bizalmat Magyarországgal szemben. Ha gyorsan aláírjuk a szerződést, megizmosodhat a forint árfolyama, amely minden nemzetgazdasági tényezőnek jót tesz. Sőt beállhat a tavaly tavaszi szintjére is – de félre az álmokkal!
Eközben ugyanis nem szabad megfeledkezni gazdaságpolitikai »sztorijainkról« sem: a Széll Kálmán-tervről, a konvergenciaprogramról és a tavaly ősszel meghirdetett kiigazításokról, vagy éppen a 2012-es költségvetési irányelvekről. Tudniillik a problémát az okozza, hogy nem mondtuk el, és nem fejtettük ki a »történeteinket«. Az említett átalakításról például a kormány, a nemzetgazdasági tárca felettébb keveset beszél. Például az adósságfék alkotmányos beiktatása is mindössze öt európai uniós államban, köztük Magyarországon történt meg. Igaz, ez a sztori annyira nem bűbájos, miután a szóban forgó rendelkezés az eredeti tervekhez képest csak később lép életbe.
De tudomásul kell venni, a piac olyan, mint Hollywood: a történetekre szavaz. Ha értik a sztorikat a befektetők, ide jönnek, invesztálnak. A bizalom visszaszerzésének szempontjából pedig nem pusztán a kormány Brüsszellel szembeni békülékeny hangvétele volt fontos és kiemelendő, hanem az olyan események is, mint például a Magyar Bankszövetséggel való megállapodás tavaly decemberben, amely pontot tett a bankadó végére a kivezetés pontos ütemezésével. S lehetne többször is hangoztatni, hogy az államháztartási hiánnyal kapcsolatban a kormány, ha kell, megteszi évközben is a szükséges lépéseket, hogy tartsa a deficitcélt. Ugyanakkor hiányzó láncszem a magyar gazdaságpolitikában a hitelminősítők »megértése«. Márpedig a hitelminősítők döntésének üzenetértéke van, amelyet meg kell hallani. Amíg a piac hallgat rájuk, olyan piaci szereplők, akikre figyelni kell.(...)
A pénzügyi védőhálós történet persze nem a siker csúcsa. Sőt a korábban meghirdetett gazdaságpolitika karikatúrája, de idejében felismerni a bajt még mindig a jobbik eset, mint államcsődöt kiáltani.”