Orbán, a kormányos

„A széljárás ugyanakkor az EU-csúcson nyugatira fordulhatott, mert a miniszterelnök egy éjszaka leforgása alatt rádöbbent arra, hogy növekedés itt nemigen lesz, viszont a költségvetést azonnal újra kell írni, és az már országvédő költségvetés lesz vagy mifene. Lehet persze, hogy addig is tudta, de nem mondta, vagy amit mondott, arra oda se kellett volna figyelni, viszont a tettek sokáig rejtve maradtak. Akárhogyan is, ehhez a fordulathoz mért magabiztossággal áll most a kormányrúdnál, erős kézzel, egyetlen szót sem ejtve az elmúlt másfél évről, viszont buzgón visszaintegetve és vádlón mutogatva Európa felé.

Megteheti.

Senki nem mondja neki, hogy elég. Az ellenzék még bénult, övéi pedig ott állnak báván, megszavaznak mindent, amit csak akar. Ezerszer is bebizonyosodhat, hogy az iskolák államosítása úgy, ahogy ő gondolja, bornírtság, ha ő mondja, hogy államosítani kell, államosítanak. Ha azt akarja, hogy az igazságszolgáltatás a Fidesz kezében legyen, a Fidesz kezében lesz. Ha az Alkotmánybíróság jogkörének csorbításának szükségességére ébred, akkor csorbítani fogják. Ha ő hirdet szabadságharcot az IMF ellen, akkor szabadságharc lesz, ha belepusztulunk is, ha tárgyalásokat akar, akkor mindenki készségesen elfogadja, hogy ismét tárgyalni kell, ha közmunkát akar, közmunka lesz, ha sok szakmunkást, akkor lesz majd sok szakmunkás, ha ilyen államot, akkor ilyen lesz, ha olyat, akkor olyan – ma Magyarországon Orbán Viktor bármit megtehet. És az az ember tehet meg ma bármit Magyarországon és Magyarországgal, aki abban a kérdésben, hogy csatlakozzunk-e az új financiális unióhoz, pár órán belül először nemet mond, aztán talánt, és ha ezt szóvá teszik, akkor sértődötten vircsaftról papol és hátbatámadásról beszél, hiszen ő szent és sérthetetlen.”