Jézus és a kettős állampolgárság

„Stumpf András cikkéhez nem kell semmit sem hozátenni. Mikor először hallottam a rimaszombati, közel százesztendős Tamás Ilonka szomorú történetét, az első, zsigeri reakcióm nekem is iszonyatos düh, harag, értetlenség volt. Aztán lassan lehiggadtam, és feltettem magamnak a kérdést: What would Jesus do?

Mert hát mégiscsak keresztyén vagyok elsősorban. De mit is jelent egy ilyen helyzetben a keresztyénségem? Eszembe jut egy történet. A II. világháború utáni Pesten néhány villamos járt csak, amin rengetegen utaztak. Az egyik alkalommal egy habitusban utazó, megtermett szerzetes is ott volt a szerelvényen. Egy férfi, aki minden keserűségét, haragját ki akarta engedni magából, épp ezt a szereztest találta meg magának. Elkezdett vele kötekedni, szidta, mocskolta. A szerzetes jámboran hallgatta, szó nélkül. A férfi addig hergelte magát, míg megütötte a szerzetest. Ő erre csak annyit mondott, ha megütik egyik arcodat, tartsd oda a másikat is. Erre kapott még egyet. Ekkor valami különös dolog történt. A szerzetes égtelen haragra gerjedt, és elkiáltotta magát: »Eddig a Krisztus, most pedig dr. Szentkuty Mihály!« és irgalmatlanul elkalapálta a férfit. 

Nem tudom, a történet mennyire hiteles vagy inkább a városi legendák körébe tartozik. A lényeget viszont jól megvilágítja. Keresztyén vagyok, nem ostoba. Jézus is ostort font és kikergette az árusokat a templomból. Akkor most nekem is szabad dühösnek lennem, haragudhatok a pozsonyi politikusokra, mert így elbántak egy szegény idős asszonnyal? Ítéljem el őket? Szítsak ellenük? Nem hiszem hogy ez lenne a helyes megoldás. Jézus azt is mondta, aki kardot ránt, az kard által vész el. Ha gyűlölködök, engem is gyűlölni fognak.”