Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Ezért tombol a kormányzásban a háborús retorika, ennek árnya kísért a közmunka-rendelettől a hajléktalanság kriminalizálásig mindenben.
„A »potenciális hadkötelesek«-ről, az esetleges »szükségállapot«-ról, a »megelőző védelmi helyzet idejé«-ről, a »váratlan támadás”-ról szóló passzusok kíméletlenül adagolják, hogy háború lesz. És megint, most is mellékes, kik ellen kell majd megvédeni hazánkat. Ha az ország, a védelmi szövetség felkészült, gyorsan keríthető ellenség és ürügy a hadüzenetre. Valami szent cél, hiszen az ideológia-gyártás és -terjesztés nem akkora logisztikai feladat, mint a honvédség működésképessé tétele.
Január elsejétől tehát minden 18. évét betöltött fiúnak kötelező megjelenni sorozáson (a mulasztás előállítással jár!), katonai igazolványt kap alkalmassági minősítéssel, és miután »a katonai igazgatás szerveinek már békében fel kell készülniük« minden esetlegesen bekövetkezőre, »a honvédelem feladatainak végrehajtásához a gazdasági- és anyagi szolgáltatások biztosítása érdekében az ingatlanokról és szolgáltatásokról«, valamint »a technikai eszközökről« is kezelhető adatokat gyűjtenek. Magyarul: központi katonai nyilvántartás készül ingatlanokról és gépjárművekről, amelyekkel alkalomadtán a honvédség rendelkezhet.
Vajon a népszámlálás költséges és értelmetlen »tudakolódása« is ezt célozta? Igen, ezt. Ezért tombol a kormányzásban a háborús retorika, ennek árnya kísért a közmunka-rendelettől a hajléktalanság kriminalizálásig mindenben. Szoktatni és idomítani kell! A történelem tanúsága szerint ebben a legtehetségtelenebb politikusok is sikeresek lehetnek.
Mióta világ a világ, a rohamosan növekvő társadalmi egyenlőtlenségre, az egyre könnyebben meglovagolható előítéletességre, a belföldi nyomorra a háború kínálja a legegyszerűbb orvoslást – és keveseknek kivételes üzletet. A legfőbb feltétel hozzá – a mentális süllyedés – már adott.
Lehetne még üvölteni, nem fontolgatva, hogy ez értelmes és célszerű tett-e: NE!
Lehet?”