Orbán ma is Gőgös Gúnár Gedeont olvas a paplan alatt

„Többé vagy kevésbé, de Orbán lépései befolyásolják a politika összes szereplőjének jövőjét. Még mindig ő az origó.

Az ország úgynevezett újjászervezésével példátlan káoszt zúdít mindannyiunkra. Fölkészültem rá, hogy 2012 az elmúlt negyed évszázad kirívóan legnehezebb éve lesz. A Nyugat kivár, annyit üzen: tudunk segíteni, ha nagyon akarunk. De ahhoz vissza kell venni a nagyképűségünkből. Viktor nem számolt azzal, hogy létezik nyugat-európai önérzet. Hogy Kína, az USA és időnként Oroszország kioktatja Merkeléket, nem szeretik, de nem tudnak tenni ellene. Na de, hogy Mucsáról is beszólnak Berlinnek meg Párizsnak, azt nem nyelik le. Huszonnyolc éve ismerem Orbánt, az első pillanatban látszott, hogy rendkívül kiszámíthatatlan, rendkívül tehetséges és rendkívüli pusztító erő lakozik benne. Látszott, hogy kitelik tőle a jó, de a rossz is, és bármelyik győz benne, túlzás lesz a vége. Sokszor hittem azt, átlátok Viktoron, de rendre rá kellett jönnöm, hogy mégsem. 2010-ben az a benyomás alakult ki bennem, hogy leszállt a szakpolitika szintjére, jókat beszélgettünk, azt hittem, rendet tesz a kormányzásban, de amit a választások után produkált, az rettenetes. A mostani Orbánt sosem láttam, fogalmam sincs, honnan bújt elő. Élete legterméketlenebb korszakát éli. Vezetni akarja a magyarokat, ahelyett, hogy békén hagyná őket. Sok éve interjúztam őt egy könyvhöz, kérdeztem, mi volt a gyerekkora kedvenc olvasmánya. Csillogó szemmel válaszolta, hogy a Gőgös Gúnár Gedeon, azt ezerszer olvasta, annyira szerette, még villanyoltás után, a takaró alatt is azt bújta zseblámpa fényénél. Most az az érzésem, hogy valaki leoltotta nála a külvilágot, ő meg a fejére rántotta a paplant, kezében a Gőgös Gúnár Gedeonnal. Megint magára maradt az álmaival. Ő a kétharmad legnagyobb áldozata.”