„Az állam egyik hatósága most az elegancia és a függetlenség látszatát mellőzve, egypárti logikával elveszi a szót egy világnézetileg kétségkívül balra húzó, értelmes közéleti funkciót jól betöltő közéleti adótól, amelyre ráadásul hallgatói igény is van.
Ezzel a rádiózásban olyan egyszólamú tájékoztatási rend alakul ki, amelyre idehaza több mint húsz éve nem volt példa: a nagy kereskedelmi adók (a médiahatóság legutóbbi felmérése szerint) a megszólalási arányokat tekintve szélsőségesen kormánypártiak, a Kossuth és a Petőfi a kormányközeli hírgyár termékeit reciklálja, más hang pedig nincs, ami tömegekhez eljutna.
Az Új Színház igazgatóváltása ügyében komoly emberek szájából is rendszeresen elhangzik az az érv: nem baj, ha vitatható pedigréjű figurák kerülnek pozícióba, az a perdöntő, hogy a »nemzeti oldal« is megérdemel egy pódiumot a fővárosban. Most kiderült: akik a jobboldalon a passzátszelet fújják, azok a szalonnácik elvárásait lényegesen többre értékelik, mint az ugyanúgy létező (választó, adót fizető stb.) baloldali közönség hasonlóan legitim igényeit, utóbbitól ugyanis szívfájdalom nélkül elveszik a mikrofont.”