„Azért mégsem minden olyan, mint korábban: száz ember közül idén csupán négyen vásároltak hitelre karácsonyi ajándékot. Nem hivatalos felmérés ez, a kereskedők tapasztalatán alapul. Akik, tudjuk, mindenki másnál jobban ismerik vásárlási szokásainkat. (...)
Hitel tehát nincs, vagy kevesebb, mint korábban, józan észből azonban mintha több lenne. Úgy tűnik, ha keservesen is, de végre megtanultuk a leckét. Saját kárunkon okosodtunk, nem volt örömteli, amíg bemagoltuk a tananyagot. De nem volt más lehetőség: az elmúlt néhány év sokakat megtanított arra, mit jelent, ha bedőlnek a szépen csillogó ígéreteknek, és mennyire veszélyes az alacsony, vagy éppen nulla százalékokkal kecsegtető thm-ek bűvöletében élni.
Sokan a saját bőrükön tapasztalták, hogy nem szabad nyakló nélkül költeni, erőn felül eladósodni. Hogy csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér.
Vagy még addig sem. Merthogy a jelen bizonytalan, a jövő kiszámíthatatlan, és senki sem mehet biztosra. Nincs ember, aki biztonsággal megmondaná, hogy mit hoz a holnap. Lesz-e munkahely, és lesz-e pénz, amiből vissza lehet fizetni a most felvett hitelt.”