Nyomni?

„Akik az eurózóna problémamegoldásának időbeli szakadéka miatt aggódnak, azt mondják, hogy ameddig az EKB nem nyilvánítja ki, hogy szükség esetén igenis megfinanszírozza a nagy adósokat, amíg az új európai rend ki nem alakul, addig az állásukat féltő kis gyáva nyulak nem fognak olasz állampapírt vásárolni, és a projekt összedől (Olaszország csődbe megy). Az aggodalmaskodók viszont azzal érvelnek, hogy ha az EKB pénzkibocsátás fedezetével vesz perifériákon állampapírt, akkor azzal egyrészt a bundesbanki hagyományokat rúgja fel és destabilizálja az euró fundamentális értékét, másrészt kényelmes hátradőlésre indíttathatja a problémás országokat, amelyek onnantól már nem szembesülnek finanszírozási krízissel. Ez utóbbiban van valami, mert azon a nyári napon, amikor az EKB egy nagyobb dózis olasz államkötvényt vett, és a kamatok elkezdtek esni, az olasz parlament visszakézből utasította el a vergődő Berlusconi költségvetési reformjavaslatait.

A helyzet tehát rendkívül kényes, de úgy néz ki, hogy Olasz- és Spanyolország nem maradhat talpon az EKB pénznyomtatása nélkül. Ráadásul a krízis most már Franciaországra is átterjedt, ahol az államkötvények Németországhoz viszonyított kamatszintje novemberre oda mászott fel, ahol Olaszország volt a nyár elején. A múlt héten pedig már a német államkötvényekre sem volt elegendő kereslet, ami tényleg mindennek a teteje. Az EKB szerepe ebben a kérdésben központi, és nagyon úgy néz ki, hogy pénznyomtatás nélkül nem lesz megoldás. De még sok víz folyik le a Rajnán, mire erre sor kerül. A bundesbanki hagyományok pedig természetesen mennek a szemétbe.”