„Immáron hivatalosan is mindjárt vége a Magyar Köztársaságnak.A parlament előtt van a T/5001-es számú törvényjavaslat, amely 126 sűrűn teleírt oldalon keresztül sorolja, hány helyről kell kihúzni a jogszabályokból a köztársaság szót. Alapos munkának tűnik, még az 1948-as törvényt sem felejtik ki, amely az 1848-as szabadságharc emlékéről szól. Köztársaság volt, nincs. Előadó: Navracsics Tibor miniszter, aki tehát jelképesen is beleveri az egyik utolsó szeget a köztársaság koporsójába.
Azt csak az ínyenceknek jegyezzük fel, hogy jó szokás szerint e tervezetet is szombaton adták be, hogy minél kevésbé legyen feltűnő. Mentségükre mindössze annyi szolgálhat, hogy talán nem ismerik a nagymamám mondását: szombati munkán nincsen áldás.
Miért kell a köztársaságot még ily jelképes módon is megszüntetni? A népies magyarázatok egy része szerint, ha majd megint királyságot kell odaírni, ne legyen olyan éles a váltás. (A király személyét most nem találgatnánk, de mindenesetre tessék olvasgatni Parti Nagy Lajos idevágó zseniális írásait I. Fülkefor kalandjairól.) A másik variáció, hogy az újonnan »örökre« berendezkedő rezsimek szeretik az időszámítást is akkortól kezdeni, amikor ők hatalomra jutottak. Na, nehogy már ugyanaz az állam legyen ez, mint amiben a komcsik uralkodtak. Jaj. A történelem velük kezdődik, éppen úgy, mint az időszámítás.”