„Ha megnézzük, egy 5%-os párt, ami a választókerületek felében tud csak jelöltet állítani, 3 azaz 3 mandátumot szerezne. Egy 5 milliós választásnál 2150 ezer szavazatra (a Fidesz eredménye a fenti példában) 141, míg 250 ezer szavazatnál (5%-os eredmény) 3 mandátum jutna. A nagyobbik párt 14 ezer szavazó után kapna mandátumot, míg a kisebbik 88 ezer szavazó után ebben az extrém esetben.
Ez a választójogi törvény nem a kormányozhatóságot teszi lehetővé, hanem olyan aránytalanságot visz bele a rendszerbe, ami teljesen felesleges. A rendszer a szavazókat egyértelműen a nagyobb pártok felé tolja, a kis és a közepes pártokat eljelentékteleníti. A szavazatok 30%-val, amennyiben nincs nagyobb párt, már egyszerű többséget lehet szerezni, illetve ha nincs 20% feletti párt, akkor könnyen kétharmadot is. A rendszer 15% alatt, ami a magyar szavazóképes állampolgárok ugye 15%-át jelenti, gyakorlatilag ellehetetlenit minden pártot. Megszünteti a koalíciós kényszert és a tömbök közötti párbeszéd szükségességét.
Ez a törvény ebben a formában elfogadhatatlan, hiszen teljesen életidegen a magyar választói akarattól. Az ellenpéldaként felhozott angol választási rendszer olyan körülmények között született, ahol az akkori elit (nemesség) két pártból állt, ezért az egyik nyer - másik nyer szisztéma teljesen természetesen illett magához a választói preferenciákhoz (az amerikai rendszert pedig felhozni teljesen felesleges, hiszen az amerikai politika szinte minden elemében eltér a kontinentálistól) képest. Ellenben Magyarországon jelenleg 4 párt van a parlamentben, az elmúlt 20 évben pedig volt példa többre is. A választók akarata nem tükrözi egy ilyen rendszer felállítását. A magyar választók - ahogy a két új párt bejutása is mutatta 2010-ben - igénylik a sokpárti demokráciát.”