Volt-e gazdasági szabadságharc?

„A gazdasági szuverenitásért indított szabadságharc-megfogalmazásról eleve lesújtó volt a véleményem, hiszen Európa rég maga mögött hagyta a vesztfáliai állammodellt, amelyben a nemzeti szuverenitás olyan fontos kellékei, mint a saját jogrend, adórendszer, nemzeti valuta, mind megtalálhatók. Németországnak például nincs saját valutája, az uniós tagállamok vámügyekben mind lemondtak szuverenitásukról, pontosabban áthelyezték azt közös intézményekhez. A Valutaalapban vagy a Világkereskedelmi Szervezetben betöltött tagsági viszonyból szintén az következik, hogy a - jogi értelemben szuverén - tagállam döntéshozói gazdasági szuverenitásuk egy részét egymással megosztva gyakorolják.

A világgazdaságban tehát csak kölcsönös függésről érdemes beszélni; még az Egyesült Államok sem tekinthet el az interdependencia lététől (pláne, hogy a kínai, japán, arab megtakarítók finanszírozzák masszív fizetésimérleg-hiányát). Meg kell érteni: gazdasági ügyekben a szuverenitás nem valami olyan, ami vagy megvan, vagy nincs meg. Persze a nemzeti mozgástér bővíthető kemény munkával és ügyes politikával, míg rossz esetben a játéktér valóban roppant beszűkülhet. És ez a lényeg, itt van a feladat.”