Munkásmozgalmi Múzeum

„A kormány tervezetében olyan sokat ígérő innováció is helyett kapott, mint a régiós minimálbér. Szerencsére a speciális gazdasági övezet nem Matolcsy-szabadalom, Szlovákiában már működik pár éve, Kínában pedig Teng Hsziao-Ping óta. A reménytelenül lecsúszottak, az analfabéták és a lumpenproletárok szinte egyetlen esélye ez. Ők a minimálbért és költségeit sosem bírnák kitermelni a zoknigyárban. Ezek az emberek semmivel sem tehetségesebbek, mint a vietnami vagy kínai segédmunkások, a rasszizmuson kívül nincs magyarázat arra, miért is kellene őket többre értékelni. Ezért nincs is számukra munka a feketegazdaságon kívül, amibe beleértendő a mezőgazdaság. Nem egy leányálom a gépsor, az biztos, de segélyen tengődni se az. A zoknigyárban legalább volna perspektíva. De ahhoz, hogy itt érdemes legyen képzetlenek tömegeit foglalkoztatni, bizony le kell értékelni az ő munkaerejüket. És pontosan ezt teszi az új törvénykönyv.

Szakszervezet nélkül pedig majd csak megleszünk valahogy. Kellemetlen fejlemény a szakszis vezetőknek, de hát a szervezett bűnözést sem ismerjük el szolgáltató szektorként. A szervezett munkakerülés sem tarthat igényt az állami jóindulatra. Ha az azonos szakmában dolgozók összehangolják a követeléseiket, aztán az akarategység súlyát kihasználva követelőznek, azt munkásmozgalomnak meg érdekvédelemnek nevezzük. Dicsőséges, nagyszerű és progresszív. Ha ugyanezt a hasonló vállalatok teszik, az viszont kartellezés, ami pedig népellenes összeesküvés, és százmilliós bírsággal sújtható.

Ebből is látszik, hogy munkáltató és munkavállaló egyenjogúságáig még hosszú út vezet. Ha egyszer megvalósul, akkor végre nem lesz Magyarországon elnyomott, kiszolgáltatott, hátrányos helyzetű osztály a tőkéseké. Ehhez kívánok újra jó egészséget, kitartást és eredményes kormányzást a maradék időre. Az olajfestményeket pedig bízzák nyugodtan az utókorra.”