„Talán a legnagyobb port azzal kavarta, hogy kinevezte az Új Színház igazgatójává a cigánybűnözéssel riogató Jobbik egyik »arcát«, Dörner Györgyöt, és vele a teátrum intendánsává a húsz éve masszívan zsidózó Csurka Istvánt. Helyénvalónak tartja, hogy egy közpénzen működő színházat két faji alapon gondolkodó és rendszeresen ily módon megnyilvánuló ember irányítson?
Ez egyfajta hisztérikus beállítása egy egyszerű kérdésnek. Budapest egyik legkisebb színházáról van szó, miközben a Fővárosi Önkormányzat 15 színházat tart fenn. A politika nem beavatkozik ezeknek az intézményeknek az életébe, hanem működteti, ha tetszik, szponzorálja azokat. Nagy divat lett, hogy egyesek külföldre rohangálnak siránkozni és gyalázni városukat és annak vezetését, csak azért, mert egyetlen helyen nem az történt, amit ők akartak. Azt híresztelik, hogy a kultúrához nem értő városvezetés sorozatban váltja le a színházigazgatókat. Az igazság az, hogy a 15 színházból 13-ban nem engedtem hozzányúlni az igazgatóhoz. Aznap, amikor Dörnert kineveztem, kineveztem Szirtes Tamást is a Madách Színház élére, mivel kiválónak tartom a munkáját, akárcsak a Radnóti élén álló Bálint Andrásét, akit szintén megtartottam funkciójában. Úgy érzem, egy végtelenül igazságtalan propaganda zajlik az Új Színház általam kinevezett direktora körül. Hozzáteszem: Márta Istvánt nem kirúgtam, hanem lejárt a mandátuma. Az MSZP-SZDSZ vezetés viszont 2007-ben csakugyan ki akarta rúgni. Ilyen egyszerű a történet.
Azt gondolom, az Új Színház esetében a kinevezett vezetők antiszemitizmusa borzolja a kedélyeket...
Hagyja már az antiszemitizmust. Ha nem rózsaszín vagy égővörös valami, akkor mindjárt antiszemitizmusról kiabálnak. Csurka István politikusként olyan volt, amilyen. Először is Dörner Györgyöt neveztem ki, nem Csurka Istvánt, úgyhogy hagyjanak engem békén Csurkával. A szakképzettségről meg csak annyit: Dörner mégiscsak színművészetit végzett, míg Márta István zenetanár. Mindig is vágytam egy olyan fővárosi színházra, amelyik klasszikus magyar szerzők darabjait klasszikus eszközökkel adja elő, Dörner pedig ezt ígéri az egyébként hibáktól hemzsegő pályázatában. Nem vagyok hajlandó ezzel a kérdéssel tovább foglalkozni, ne is álmodjon senki arról, hogy a döntésemet visszavonom. Minél jobban erőlködnek, annál biztosabb, hogy nem fogom megváltoztatni. Kikérem magamnak az antiszemita vádat!
Nem önt nevezték antiszemitának.
Dehogynem. Az egyik újságírónő konkrétan ezt írta rólam. Örüljön neki, hogy nem jelentettem fel. Ami pedig a folytatást illeti: ha az történik majd az Új Színházban, amivel a hivatásos rettegők most föllármázzák a világot, le fogom vonni a konzekvenciát, de ha nem az történik, remélem a lármázók is megteszik ezt.”