„Szeretnék megköszönni Nektek pár dolgot.
Először is köszi, hogy az férfiak úton-útfélen simán az arcomba basszák az ajtót, és szinte meghatódom, amikor valaki előzékeny, felsegíti a kabátom és kinyit egy ajtót.
Köszi, hogy egy normális bók már cikinek számít.
Köszi, hogy Ti így néztek ki, ők pedig így. Ahelyett, hogy így, vagy netán így.
Köszi, hogy megjegyzést tesztek arra, ha magassarkút hordok és nőnek öltözöm. Hiszen nyilván nem magamért esik jól, csak feleslegesen kínzom magam.
Köszi a borotvált mellkasokat és a festett-belőtt sérákat.
Végül pedig köszi, hogy ha ezeket kimondom, máris korlátolt, antifeminista, buta, akarat nélküli nő leszek.
Még szerencse, hogy nem mindenki dől be Nektek. Az egyenjogúság nem egyenlőségjel. Köszi mégegyszer, tényleg.”