„Ha a kormány képes lesz a 2008-asnál jobb megállapodást kötni, akkor nem egy szigorú, az IMF által vezérelt gazdasági program végrehajtását kell »lefuttatni« az országon. A csodavárástól azonban óvnánk mindenkit. A környezet továbbra is rendkívül kedvezőtlen, és az új IMF-megállapodással még az euróválságnak továbbra is kitett ország leszünk, a mozgásterünk egy kicsit azonban nőhet. Ugyanis a tapasztalat azt mutatja, hogy arra az országra, amelynek ilyen típusú megállapodása van a Nemzetközi Valutaalappal, a befektetők biztonságosabb befektetési terepként tekintenek.
Ugyanakkor nem lehet majd az IMF-hitel árnyékában élni. S nem lehet sikersztoriként beállítani magát a tényt, hogy újból a Nemzetközi Valutaalap ügyfelei vagyunk. Erényként azt sem lehet állandóan felhozni, hogy nem tértünk rá a görög útra, és nem »csuklottunk össze« – minden választópolgár minimális elvárása az, hogy a kormány felelősen dolgozzon, és ne vigye államcsődbe az országot. Mellesleg: utóbbi a második Gyurcsány-kormánynak majdnem sikerült 2008-ban.
Jelenleg ott tartunk, hogy a kedvezőtlen külföldi és hazai gazdasági folyamatok miatt baleset érte az országot. Hogy a „magyar beteg” fölépül-e, az attól a gyógymódtól függ nagyrészt, amelyet a kormány fog alkalmazni.”