Utána a vízözön

„Olaszország ugyanis közel sincs olyan rossz állapotban, mint Görögország, az pedig nem lehet oka a hónapok óta tartó gazdasági rémhíreknek, hogy a miniszterelnök eljátszotta a hitelét a külvilág előtt. Igaz, hogy ma már senki sem kíváncsi anekdotáira, csak a száraz tényekre, ezért nagyon fontos, hogy olyan személy vegye át tőle a szót, aki biztosan nem hazudik, csúsztat, füllent és kacsingat. Olaszországnak most sokkal nagyobb szüksége van a hitelességre, mint bármikor. Nem lesz könnyű elérni, mert négy alkalommal volt Berlusconi a kormányfő, 17 éven át alakította az ország életét sajátos stílusában, alapjaiban változtatva meg ezzel a csizma politikai berendezkedését. Lelépésével és valószínű háttérbe húzódásával gyűjtőpártja, a Szabadság Népe vezérét veszítette el.

Nehéz olyan politikust mondani, aki átvehetné tőle a stafétabotot, miközben ellenzéke, a számtalan kis erő által alkotott, egységesnek semmiképp sem mondható Demokrata Párt még önmagát keresi, vezetői pedig arra sem érdemesek, hogy egy lapon emlegessék őket Berlusconival, ha a karizma kerül szóba.

Európa találhat magának egy megfelelő tisztviselőt, de kérdés, hogy a Berlusconin felnőtt Olaszország is megszavazza-e a szürke technokratát.”