Riadót fújtak Brüsszelben: rádöbbentek, hogy nagy a baj, és a magyar ötletbe kezdtek el kapaszkodni
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
A válság őszi hulláma eltörölte a még felfedezhető rendezőelveket, a fonalat pedig szépen elvesztettük.
„Bármikor, amikor a kormányzat gazdaságpolitikai lépéseit figyeltem, próbáltam a naponta bejelentett, elhintett, kiszivárgó, néha következetes, néha pedig egymásnak ellentmondó intézkedések mögött meglátni a nagy egészet. Az ország szuverenitásának visszaszerzése, és ezzel párhuzamosan a befagyott gazdaság újraindítása volt talán az alapvetés, ami mellé jobboldali gazdaságpolitikát próbáltak összeállítani. Az ország mozgásterének növelése, az államadósság drasztikus csökkentése, a munkahelyteremtés és a munkaképes, de dologtalan rétegek legalább egy részének munkára fogása helyes célok. Ha ezek a fő elvek, azokkal minden, hazánknak legalább szerény kibontakozást kívánó józan elme egyetérthet. Ha a nagyra nőtt, de gyenge államból kicsi, de erős szervezetet tudnak létrehozni, ha az állam piaci alapon is finanszírozni tudja magát, ha a munkahelyteremtésre képes vállalkozókat, vállalkozásokat segíti (vagy legalább nem akadályozza) a kormányzat, akkor jó úton járunk – szólt az elméleti alapvetés az elmúlt másfél évben.
A valóság azonban erősen közbeszólt az utóbbi hónapokban: a forradalmi lendület, a manyupok lenyelése, az unortodox gazdaságpolitikai megoldások ellenére egy jó év alatt nem hogy a Kánaán nem jött el, még a növekedés csírája sincsen meg. A válság őszi hulláma eltörölte a még felfedezhető rendezőelveket, jöttek a belebegtetett, esetleg egy lendülettel is fogadott újabb adók avagy adóemelések, a fonalat pedig szépen elvesztettük. A Világbank prognózisa szerint jövőre 0,5 százalékos lesz a GDP-bővülésünk, amivel Magyarország növekedése a leglassabb lesz a tíz volt szocialista uniós tagállam között.
Ami működik, az a külkereskedelmünk, az ipari, főleg autóipari exportunk, bár ez is negatívan változhat, ha Németországban kicsit megzökken a gazdaság jövőre. A jó külkereskedelmi teljesítmény viszont még elég messze van a saját tengelye körül forgó ország álmától. Most az álommal tökéletesen ellentétes a helyzet: szinte csak az működik Magyarországon, aminek köze van a globalizált világhoz. Ami azon kívül van: zsákfalvak, zsákmegyék, zsákország.”