„A tőkepiacok nem érzelmekre és érzelmeik szerint reagálnak. Nem morális alapon »jutalmaznak«, »büntetnek«, »támadnak«, vagy »támogatnak«. Befektetők és ügynökeik százezrei vesznek, vagy eladnak. Ha azt várják, hogy valaminek az értéke felmegy, megveszik. Ha azt, hogy lemegy, eladják. Mostanában a »magyar« előtag nem kelt ellenállhatatlan vásárlási vágyat a tőkepiacon. Aki pedig nem valós várakozásai szerint cselekszik, vagy rosszul ismeri fel a várható irányt, kiesik a versenyből. Ez nem kiscsoportos foglalkozás, maroknyi nagyhatalmú bankár bizalmas konferenciája, hanem a hurrikán. Aki – Pázmány Péter püspök úr veretes szavaival élve – széllel szemben pesel, az tenmagát vizezi le. Egy másik magyar klasszikust idézve: »Nem azért kel a nap, mert a kakas szól. De a kakas kiált, merthogy virrad.«
A »nemzetközi pénzügyi körökkel« semmit se lehet megbeszélni. Reakciójuk, bármire, maga a valóság. Az IMF-fel viszont lehet megbeszélni, annak ugyanis az a dolga. Tőkéje, forrásai is elegendőek, hogy a piaci szereplőknél nagyobb kockázatot vállaljon és – amikor adottak egy pozitív fordulat feltételei – bizalmat teremtsen, megelőlegezze és gyorsítsa a folyamatokat. De széllel szemben az IMF sem próbálkozhat. A szolgálatait igénybe vevő kormány helyett nem lehet okos.”