Bojkott

„Beszéljünk világosan: Orbán olyan törvényt akar, amely akkor is biztosítja kormányzása folytathatóságát, ha már kisebbségben lesz. Kisebbségben is magának követeli a többség jogát.

Tegnap az MSZP és az LMP képviselői elhagyták az Alkotmányügyi Bizottságot, mert a kormánytöbbség nem tudott vagy nem akart érdemben reagálni ellenzéki felvetésekre. Az LMP frakcióvezetője már vissza sem fog térni a bizottsági vitába. Az MSZP, ha jól értem, még nem döntött. A helyzet kísértetiesen hasonlít az új Alkotmány előkészítéséhez és a törvényhozáson való egypárti átpréseléséhez.

Akkor, nagyon helyesen bojkottáltuk az egész folyamatot, hogy ország világ lássa, itt színjátékról van szó. Most sem látom okát annak, hogy statisztáljunk. Lehet leveleket írni külföldre és kell is, lehet kemény hozzászólásokban ostorozni a Fideszt, de ha ott vagyunk a Parlamentben, akkor azt a látszatot keltjük, hogy itt minden a szokásos rend szerint zajlik. Pedig egy frászt! Világos, egyértelmű gesztusokra van szükség, határozott, cselekvő »nem«-re, az pedig nem lehet más, mint a törvény vitájának bojkottja.

Persze tudom, ismerem a szokásos érvet, mi szerint választóink azt várják el tőlünk, hogy dolgozzunk, ez pedig a mi esetünkben azt jelenti, hogy a Parlament üléstermében mondjuk el véleményünket.  Ami elsődleges dolgunk nem ez. Nem ez, mert ez már nem demokrácia. A mi dolgunk, hogy küzdjünk az önkény ellen. Ehhez pedig most nem beszélni, hanem cselekedni kell. A cselekvés most a bojkott.

Aki meg a Parlamentben hiábavalóan vitatkozva azt a látszatot kelti, hogy normális, szokásos üzemmenet van, az akarva-akaratlanul segít törvényesíteni Orbán önkényét.

Kádár világában szét kellett törni a szabadnak hazudott választások mitoszát. Ezt tették az akkori ellenzékiek. Orbán világában meg szét kell törni az önkény demokratikus mázát. Ezt teszi a bojkott. Leleplezi Orbán hazugságát, a rendszer hazugságát, megmutatja az önkény valóságát.

Ezért kell Orbán ellenzékének az önkény választási törvényét bojkottálni a Parlamentben.”