Ősbűnök nyomában

„Nem kellene radikálisan és becsülettel feltárni elejétől végig az egész privatizációs folyamatot? Nem lenne jobb az úgynevezett jobboldalnak is, ha csak az igazságra lenne tekintettel olyan ügyben, amely az egész magyar népet és az ország jelenét és jövőjét is közvetlenül meghatározza? Jött és jön újra meg újra az IMF, az EU, a világválságok hullámai, a hitelminősítők és a spekulánsok hadai. Mi maradt még a mi kezünkben? Termőföldjeink nagy része, erdők, vizek, lerontott oktatási és egészségügyi intézmények, lesoványított szellemi és erkölcsi értékeink. A kiszolgáltatottságunk mai fokán miként fogjuk megvédeni azt, ami még maradt? De ha már több mint húsz év után idejutottunk, nem kellene megállni a cukoriparnál, és nem kellene átugorni tapintatosan a rendszerváltás első éveit, az ősbűn korát, mintha nem ott kereshetnénk mai nyomorúságunk eredőit!

Hírlik, országgyűlési képviselőink közül némelyek a köznevelési törvény körüli vitában sok más nagyon bölcs javaslat mellett azt is felvetették, hogy folytassanak az iskolák »anyagi haszonszerzésre« irányuló tevékenységet. Igazuk van. Ha nem megy a gazdaságban, hadd menjen az üzlet az iskolákban. A kétszerkettőt majd úgyis megtanítja az élet mindenkinek.”