És a macskák

„Felülírott Ártérházy Casanova, a barátaimnak csak Grandy, fajtámra nézve angol cocker spániel, súlyos alapjogsértésekre, nevezetesen faji alapú diszkriminációra és az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének semmibevételére szeretném felhívni a biztos hölgy és a biztos úr figyelmét, amely bűnöket, a magyar Országgyűlés követett el az állatok védelméről szóló törvény módosításával. Ez a törvény ugyanis egyebek között azt mondja ki, hogy a helyi önkormányzatok ebrendészeti bírságot vethetnek ki minden négy hónaposnál idősebb ebre, továbbá háromévente össze kell írniuk minket. (...)

Nem azért a maximum 3500 forintért mondom, azt még csak kiköhögi valahogy a gazdám, vagy ha nem, majd levonja a kajapénzemből. Értem én, hogy válság van, kell a pénz az államnak. Nekem már mindegy, elmúltam nyolc, maholnap kilenc leszek, de a gazdám, legalább ő hadd élje meg, hogy a 4-es metró nevéhez méltóan eljusson Dél-Budától Rákospalotáig. Egy nap nem eszek, ha ezen múlik. De mi az, hogy az őshonos magyar fajok után nem kell fizetni!? Beszéltem a szomszéd német juhásszal – ő is nagyon kibukott a parlamenti szavazáson, hiszen neki is már az apja és a nagyapja, sőt az ő nagyapja is Magyarországon volt német juhász. Gordon Zseni, mert róla van szó, azt se tudja, hol van Németország. (...)

Csak attól félek, hogy ez az alapjogsértési elmebaj eluralkodik a törvényhozáson, és egyszer majd az emberek között is elkezdődik a szelekció azon az alapon, hogy ki mely fajhoz tartozik, meg ki az őshonos és ki nem az, hogy egyesekkel egyszer csak közlik majd, hogy amit tesztek, nem munka, nem jár érte semmi. Állítólag volt már ilyen. És ami egyszer már megtörtént...”