„Hagyományos exportpiacaink, mindenekelőtt a német piac befogadóképességének majdnem rohamos zsugorodása akár katasztrofális következményekkel is járhat az Orbán-kormány adósság- és hiánycsökkentési terveire nézve. Ha nem növekszik a GDP abban az ütemben, ahogyan Matolcsyék »előirányozták«, akkor magától értetődő módon csökkennek az adóbevételek, tovább romlik a lakossági fogyasztásnak (áfa!) a frankárfolyam miatt amúgy is lerontott mutatója, miáltal szépen besorolunk mindazon országok közé, ahol a »piacok« nem pozíciókat építenek, hanem leépítenek. (...)
Ha valóbanmessze kerülünk az erre az évre és jövőre jósolt 3 százalékos növekedéstől, akkor az Orbán-kormánynak – hacsak önnön presztízsét rombolva nem emel adókat, és nem von el újabb százmilliárdokat a közszférától – új és olcsó hitelek után kell néznie. Minthogy nincs eurónk, attól a könnyítéstől, amelyet a magyar adósságleveleknek az Európai Központi Bank általi kivásárlása jelent(het)ne, elesünk. A pénzpiacokon csak rabló kamatok és felárak mellett tudunk kölcsönözni. Az IMF-fel meg, mint tudni, szakítottunk. A szóbeszéd szerint Kína és Szaúd-Arábia volna képes és hajlandó bennünket olcsó pénzhez juttatni, ami nem kizárt, csak épp kommentálhatatlan, mert az ellenszolgáltatás ára nem ismeretes.”