Nem kell „hazafiság”

„Magyar liberális és „baloldali” kommentátorok jelentős része – Berzéék is – és a mérvadó »baloldali« sajtó, például a Népszabadság is, annak a részben az MDF-kormány, nagyrészt az első Fidesz-kormány alatt kialakult és egyeduralkodóvá vált nemzetdumának a csapdájában vergődnek, amit olyan kifejezések alkotnak, mint »nemzetpolitika«, „Szent Korona« vagy »hazafiság«. E kifejezések értelmezhetőségét vagy létjogosultságát firtatni éppúgy nem szokás, mint megkérdőjelezni azt a posztulátumot, mely szerint a trianoni békeszerződés eleven nemzeti trauma, vagy rámutatni a »nemzet« kifejezés mindenféle szóösszetételben való elharapózásának komikumára. (Egy példa: a kommunistagyanús „népgazdaság« fertőtlenítésével nyert »nemzetgazdaság« kifejezés. A »népgazdaság« azonban nem sztálini koholmány, hanem a német nyelvben ma is zavartalanul élő »Volkswirtschaft«, azaz »közgazdaság« tükörfordítása.) A» nemzetpolitika”, a »Szent Korona« és a »hazafiság« nem valós tárgyat, illetve jelenséget semlegesen leíró kifejezés, hanem az értékítéletet leírásnak álcázó ideologéma, amelynek ideológiai tartalmát az újságolvasó észre sem veszi.

Ameddig a (szélső)jobboldali nacionalizmus ellenfelei ahelyett, hogy kitörnének ennek az újbeszédnek a rabságából, a terminológia tartalmi kérdéseiről vitáznak, addig védekezésre kényszerülnek az uralkodó nacionalista ideológiával szemben. Ameddig ugyanis a »hazafiságot« értelmes analitikai kategóriának fogadjuk el, addig a »hazafiatlan” jelzőt is rá lehet sütni ideológiai vagy személyes ellenfeleinkre. Erre pedig rendszerint az »én is hazafi vagyok, nekem is fáj Trianon« a válasz – e lap hasábjain is éltek vele baloldali szerzők..., ami, ahogy Berzéék rámutatnak, nemcsak kevéssé meggyőző, hanem intellektuálisan is meddő.”