„Elég volt egy-két, szlovák sajtóban publikált hír, és a Szlovák Nemzeti Párt máris észrevette a matricás polgári kezdeményezést, valamint az egyik – ezúttal somorjai – önkormányzat kétnyelvűséget szabályozó rendelkezését. Ihaj, tyuhaj, beperelünk – kiállta fel a pártvezér, nyilván nem tudatosítva, hogy van azért a világon néhány dolog, amihez neki az égvilágon semmi köze nincsen. (...)
A matricások figyelmeztetnek, szólnak, felhívják a figyelmünket arra, hogy egy többnyelvű városban a többnyelvűség érték, a helyben használt nyelvek nyilvános, esetenként hivatalos használata pedig nem más, mint egy élhetőbb, jobb világ egyik nem is olyan jelentéktelen mutatója. A kezdeményezés tartalma egyértelműen, de méga formája is dicséretet és támogatást érdemel. Somorja önkormányzatát pedig azért hívják ÖNkormányzatnak, mert azt a város polgárai ÖNNÖN maguknak választották a helyi közügyek intézésére. A kétnyelvű városban a nyelvhasználat közügy. Senki az égvilágon nem kényszeríti Ján Slotát és párttársait, hogy Somorja legyen kedven cúti céljuk, arra sem kényszeríti őket senki, hogy ott keressenek állandó lakhelyet maguknak. Ha valaki a szemünkben csak létezésénél fogva szálka, az a rasszizmus maga, de nem tilos. De ha annyira zavarja egy párt tagjait a magyar nyelv, nem kötelező magyarok társaságát, lakhelyét keresni, dialógusait hallgatni. Ha csak a ventilátorba piszkítani készült nevezett politikusunk egy kétnyelvű városban, akkor akár otthon is maradhat, a város lakói megvannak nélküle.”