Más fontos beosztásba

„Mi lesz az Operaház jelenlegi vezetőivel?

Kovács János marad első karmester. Terveim vannak a 37 esztendős Héja Domonkossal, az Óbudai Danubia Zenekar vezetőjével, és az alig negyvenes Solymosi Tamás világhírű balettművésszel is. A megbízott főigazgatói posztról nemrég leköszönt Mozsár Istvánt pedig visszahívom az eke szarva mellől, rá ügyvezetőként a kasszakulcsot bíznám. Új nemzedék lép most be: fontos, hogy leendő vezetőtársaimmal kötelékben repüljünk, egy nyelvet beszéljünk.

Mi lesz Győriványi Ráth György, az eddigi megbízott fő-zeneigazgató sorsa? Róla azt lehetett hallani, hogy egy-egy előadásért 800 ezer forintot kap, Horváth Ádám pedig, aki két napig volt főigazgató, számos szerepet osztott önmagára.

Mindkettejükre számítok, kire-kire a maga helyén, a maga érdemei szerint. Rajtuk kívül a másik főigazgató-aspiráns, Harangozó Gyula is kap majd személyre szabott ajánlatot. Nem elüldözni kell őket, hiszen értékes művészek, hanem megtalálni a szerepüket. Ám az első számú vezetők kijelölése az én jogom, és ezzel élni is fogok. Kopogósan hangzik, de kell ahhoz, hogy az én hátamon is számon kérőleg kopoghassanak egyszer. (...)

»Az opera biztos terep, ott nem pártvezetők döntenek a cselekményről, és nem lehet pénzen magas C-t beszerezni« - nyilatkozta korábban. Jól hangzik, mégis látjuk, hogy a politika és a pénz milyen mértékben határozza meg az Operaház helyzetét.

Jobb lenne, ha az intézmény működési kereteinek kialakításakor pár énekes és táncos összehajol? Ez a politika dolga. De hogy egy-egy főszerepet ne lehessen piros telefonon intézni, régi gond. Egyesek máris azt hiszik, hogy régi barátságra vagy új keletű tekintélyre hivatkozva pozíció- és szerepjavaslatok rajtam átnyomhatók. Hasztalan: a miniszterelnöktől kaptam a megbízást, így nem óhajtok örvényekkel birkózni. Nem erre szerződtem - ez az én rondótémám. És továbbra sem fog érdekelni, kinek milyen a politikai nézete, amikor egy hangközt vagy térközt kell megugrania.”