Riadót fújtak Brüsszelben: rádöbbentek, hogy nagy a baj, és a magyar ötletbe kezdtek el kapaszkodni
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
A Fidesz-hívek mindmáig abban reménykednek, hogy a nem szokványos gazdaságpolitika hamarosan meghozza gyümölcseit, de csalódni fognak.
„Ha a remélt kormányváltáskor a 2002-es történet ismétlődik meg, ha a Fidesz csekély arányú vereséget szenved, akkor persze semmi esély arra, hogy Orbán az ellenzék élén ne tartson ki Alaptörvénye mellett. Ha 2002-höz hasonlóan megőrzi több mint kétmilliós szavazótáborát, a jobboldali közönségben kialakult politikai monopóliumát, akkor feltehetően megmaradó, egyharmad fölötti parlamenti mandátumára támaszkodva el is érheti ezt. 2002-ben a Fidesz elvesztette a választást, de ez az utolsó pillanatig bizonytalan volt, s a vereséget nem előzte meg, és nem is követte a párt és a vezér súlyos tekintélyvesztése. Sokan fordultak el a Fidesztől a közpénzekkel való visszaélések miatt (Országimázs Központ, Ezüsthajó stb.), a gazdasági eredmények sem elégítették ki a felkeltett elvárásokat, de a nyugdíjasokon kívül a Fidesz senkinek nem okozott jelentős érdeksérelmeket. Nem alakultak ki ezért a Fidesszel szemben olyan pusztító indulatok, mint 1994-ben az MDF-fel vagy 2010-ben az MSZP-SZDSZ-szel szemben. Ezért maradhatott akkor intakt a jobboldali tábor, ezért őrizhette meg Orbán a maga vezető szerepét.
Most valami más indult el az országban. A mai világképéhez jól illeszkedő Matolcsy-féle sarlatán gazdaságpolitika elfogadásával Orbán rendkívül kockázatos útra lépett. A Fidesz eredeti koncepcióját gyorsan fel kellett adni: nem növelhették a hiányt, nem indíthattak új eladósodási hullámot. A nagyarányú adócsökkentés helyett be kellett érniük az egykulcsos adóval, amivel csak egy kisebbség jár jól. A költségvetési bevételcsökkenés ellensúlyozását szolgáló kiadáscsökkentő és bevételnövelő intézkedések hosszú sora, a pedagógusok óraszámának emelésétől a gyógyszerkassza súlyos megvágásán, a munkanélküli-ellátások csökkentésén és a kultúra finanszírozásának mérséklésén át a korengedményes nyugdíjazás megszüntetéséig, sőt a korábban korkedvezménnyel nyugdíjba mentek visszakényszerítéséig milliókat sért. A legsúlyosabb, távlatilag sok millió embernek komoly veszteséget okozó lépés a második nyugdíjpillér felszámolása és az elvett megtakarítások jó részének felélése, amelynek következtében harmadával-negyedével kisebb nyugdíjuk lesz majd a ma még aktív keresőknek, de a már nyugdíjasok is veszteséget szenvednek majd. A jól kereső gyerekes családok népes, de a társadalomban mégis kisebbségben levő köre és a legmagasabb jövedelműek járnak jól, mindenki más, a választópolgárok többsége rosszul. A Fidesz-hívek mindmáig abban reménykednek, hogy a »nem szokványos« gazdaságpolitika hamarosan meghozza gyümölcseit, de csalódni fognak, ez alapjaiban téves gazdaságpolitika, nem véletlenül nem lép erre az útra más európai ország sem.”