„Abban valószínűleg mindenki egyetért, hogy a nyomtatott és az internetes sajtó a médiaszolgáltatásokhoz hasonlóan részt vesz a demokratikus nyilvánosság működésében. A beavatkozás elsődleges indoka a nyilvánosság alapvető „játékszabályainak” betartatása, annak demokratikus működése érdekében.
Tehát nem az a kérdés, hogy szabad-e korlátokat állítani a sajtóval szemben, hanem, hogy ezek kellően »szűkre szabottak-e«. A kritikák némelyike külön szót emel az internet szabadságáért. Ezek egyrészt figyelmen kívül hagyják, hogy az internet eddig is szabályozás alá esett (a teljes internetre vonatkozik természetesen a polgári és a büntető törvénykönyv, illetve az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény). Bár sokak szerint az új média szabadnak született, és semmiféle cenzúrát, fegyelmező hivatalt nem tűr, ennek elfogadása esetén például az internetes pedofília elleni küzdelmet sem lenne értelme folytatni.
És, talán mindenki megelégedésére, mostani bejegyzésünk kulcsmondata következik: Továbbra sem vonatkozik a sajtótermékekre a kiegyensúlyozott tájékoztatás kötelezettsége, és a törvény egyetlen szakasza sem ró tevőleges kötelezettséget a sajtóra, vagy az újságírókra.”