„Ha 2014-ben győz is az ellenzék, egyrészről mindenképpen koalíció lesz, másrészről kizárt, hogy alkotmányozó többséget szerezzen. Hogyan akarnák akkor leváltani a jelenlegi alkotmányt, rendszert?
A politikában semmit sem lehet kizárni, arra pedig semmiképpen sem vállalkoznék, hogy három évre előre próbáljak választási eredményeket megjósolni. Az ellenzék célja azonban semmiképpen sem lehet az, hogy a jobboldal által írt alkotmányt egy baloldal által írt alkotmány váltsa fel. Akkor csöbörből vödörbe jutnánk. A cél csak egy konszenzusos alkotmány lehet, amely talán egyik oldalnak sem elégíti ki az összes vesszőparipáját, de a stabil jogállam alapja tud lenni.
Eddigi politikájuk leginkább az alkotmány ellen nyilvánult meg. Egy alkotmány azonban voltaképpen szimbolikus ügy. A mindennapokat sokkal inkább meghatározzák az adójogi vagy munkaügyi szabályok. E téren nem látnak kivetnivalót?
Egy alkotmány a legkevésbé sem szimbolikus ügy. Ez a közjogi rendszerünk alapja. Azonban nem tartozunk azok közé, akik csak abban látnak kivetnivalót, hogy a kormány felszámolja a jogbiztonságot. A jövedelmek átcsoportosítása a felső-középosztály felé, a szegénység rendvédelmi problémaként való kezelése, a munkavállalók jogainak korlátozása nem fog össztársadalmi felemelkedést eredményezni. Voltak ellenzékiek, akik egyfajta új Kádár-rendszerként írták le az Orbán-rendszert: mint ami a demokrácia elvételéért cserébe szociális biztonságot ígér. Mostanra kiderült, hogy erről szó nincsen. A demokrácia korlátozása az Orbán-rendszerben kéz a kézben jár a létbizonytalanság növekedésével.
Milyennek látja ma az ellenzéket?
Töredezettnek. Még nem alakult ki az az ellenzéki konszenzus, ami alternatívája lehet a Nemzeti Együttműködés Rendszerének. Mindenki érzi az ellenzéki összefogás szükségességét, de az a jelenlegi alapokon nem tud létrejönni. Hogy ez megváltozzon, ahhoz véleményem szerint elsősorban az egykori baloldalnak kellene tisztáznia a viszonyait.”