Hogyan juttassuk hatalomra a Jobbikot?

„A mostanáig érvényes választási rendszerben az egyéni választókerületek létezése és száma ugyanúgy esetlegesség, régen elfelejtett kompromisszumok maradványa, mint a pártpolitikát mozgalmasdivá alacsonyító, kiszes illatú tartozéka, a kopogtatócédula-gyűjtés. Amikor Áder János nyilvánosságra hozta reformtervét, a többi párt annyit még észrevett, hogy – elég átlátszóan – megnehezítik a kellő számú ajánlószelvény összegyűjtését, és – szintén átlátszóan – az egy fordulóval és a kompenzációs lista megszüntetésével a legnagyobb pártnak kedveznek (a Fidesz szerint ez nyilván a Fidesz lenne). Az már nem tűnt fel, hogy mindezzel együtt az egyéni választókerületekben megválasztott képviselők arányát is megnövelnék.

Mivel ebben az országban viszonylag kevés egyéni választókerületben összpontosul viszonylag sok magasabb iskolai végzettségű, nagyobb jövedelmű, politikailag tájékozottabb stb. választópolgár, az ilyenek szavazata kevesebbet ér az átlagnál, még akkor is, ha végrehajtják a rég esedékes lélekszám szerinti arányosítást.  Magyarul, a választókerületek többségében olyan problémák körül forog a politika, hogy amikre a Jobbik tudja az egyszerűbb és érthetőbb választ. A patai polgármester-választás töményen modellezi mindezt. Szerencsére nem hangzott el az a mondat, hogy »a demokratikus politikai erők vereséget szenvedtek Gyöngyöspatán«, ugyanis a »demokratikus politikai erők« ott se voltak. A Jobbiknak volt válasza egy helyzetre, olyan, amilyen, de volt; és kihasználta a helyzetet. A többieknek nem volt válaszuk, és nem használták ki. A »nem csinálni semmit, majd lesz valahogy« taktikáját választották, megfelelő eredménnyel. A Fidesz beérte egy független jelölt fedett támogatásával – az a párt, amelyik egyszer valami »két pofonról« értekezett, romastratégiával ajándékozta meg Európát, és amelyiknek számos szakpolitikusa van. Aztán lehet sértődözgetni.

A Balázs-telefon nemcsak azt szemlélteti, hogy milyen politikai kultúrához vezet az egyéni választókerületek megőrzött rendszere. Hanem azt is jól mutatja, mennyire mellélő a Fidesz azzal, hogy nem egyszerűen megőrizné, de szigorítaná is magyar választási rendszer egy másik anakronisztikus és kártékony elemét, a kopogtatócédula-gyűjtést. Az aktivisták számán, a hívek számon tartásán és a nemhívek, izé, egészséges gyanakvásán alapuló Kubatov-módszertan csődöt mondhat, ha a szavazók indulata erősebb a zsigeri óvatosságánál. Balázs képviselő (és a jó ég tudja még, ki más, akinek a patai sikerről kellett volna gondoskodnia) úgy gondolta, hogy az állampárti hatalom éreztetése, a kedvezmények beígérése vagy visszatartása nagy részben pótolja a terepmunkát. Pedig azt, sajnos, nem lehet megúszni sem a mostani, sem a tervezett választási törvény szerint.  A Fidesz annyit vett észre a kopogtatócédula-rendszerből, hogy alkalmas a mezőny ritkítására. Marad egy-két bumszli nagy párt, a többivel nem kell a kampányban meg parlamentben bajlódni. Nem vette észre – mivel maga is ennek a terméke –, hogy a kopogtatórendszer a pártok szellemi kontraszelekciójának a biztosítéka.”