„- Egy avantgarde törvényalkotás áll szemben a hagyományossal?
- Jaj, nem, ez nem avantgarde! Ezt visszautasítom.
- Mert az avantgarde minden, csak nem konzervatív?
- Intenzív törvényalkotás folyik, ezt elfogadom. Döntésképes törvényhozás. Annak a politikai kultúrának, ahol a döntéseket halasztgatjuk azzal, hogy majd lesz valahogy, tárgyaljunk még a semmiről, az ideje eljárt. Mert nem versenyképes. Az én generációm ebben már másképp gondolkodik: döntéseket kell hozni.
- És Kövér László ezt nem tanulta volna meg? Túl megfontolt? Vagy Áder János, akit a választójogi reform előkészítésére kért fel Orbán Viktor miniszterelnök.
- A tempóban van különbség, nem a megfontoltságban. Gyorsan is lehet megfontoltan dönteni. Nekem semmilyen konfliktusom nincs Kövér Lászlóval vagy Áder Jánossal. Sőt, azt kell, hogy mondjam önnek, kifejezetten jó, személyes kapcsolatot ápolok mindkettejükkel. Mielőtt a frakcióvezetésre igent mondtam, beszéltem Kövér Lászlóval, Áder Jánossal, Szájer Józseffel és Pokorni Zoltánnal is külön-külön. Tanácsot, iránymutatást kértem tőlük, és a mai napig ezt teszem, ha valami probléma adódik. Nekem számít a véleményük. De más volt a ’90-es évek eleje, mint ez a mostani világ. Engem, azt gondolom, azért jelölt Orbán Viktor miniszterelnök úr frakcióvezetőnek, és azért választottak meg, hogy a »nagy öregek« döntéseit valósággá kovácsoljam. Az elvi döntések meghozatalát időnként progresszíven és hatékonyan kell végrehajtani. Nekem az az erősségem, hogy meg tudom valósítani a meghozott döntést. A nagy lassúságot vagy a körülményeskedést nem engedi meg a mai helyzet. És persze az emberek bizalma sem. Ez az ország a szocialisták nyolc éves kormányzása alatt elveszítette azt a képességét, hogy türelmes legyen a politikával szemben. Vagy megvan egy döntés, vagy nincs meg. E tekintetben szerintem a Fidesz óriásit kockáztat, ha 2014-ben nem tudja a választóknak azt a kérdését megválaszolni, hogy: »mit kezdett a kétharmaddal«. Erre nem lehet azt mondani, hogy: »azért nem lettünk sikeresek, mert egyeztetni kellett, mert elméleti vitákat kellett folytatni«. Ma Magyarországon a választópolgárok azt akarják, hogy változzon meg az ország, és nincs türelmük kivárni. A politikai elit azt gondolja: túl gyors volt az elmúlt 12 hónap, az emberek pedig azt mondják, alig történt valami egy év alatt. Szakadék tátong a döntéshozó politikai elit országszervezési ideája és a lakosság elvárása között. Az eredmények látszanak, de soha nem hallottam még választópolgártól azt, hogy »túl gyors a tempó«. Mindezzel nem szeretnék értékítéletet mondani Kövér László politikai nézetével, koncepciójával szemben. Ellenkezőleg. Bennem megvan a tisztelet a nálam tapasztaltabbakkal, idősebbekkel szemben. Én a tisztelet kultúráját megtanultam Rapcsák András mellett, amikor huszonegynéhány évesen a hódmezővásárhelyi városházára kerültem.”