Eurokoki

„Ronda szemfényvesztés, ami itt folyik, szívesen mondanám, hogy olyan, mint egy látványpékség, de nem mondom, mert ott szép és finom dolgok vannak, ezek a döntések azonban se nem szépek, se nem finomak, de még csak nem is kívánatosak, legfeljebb olyasvalakiknek, akik ki akarják sajátítani a hatalmat, s csak látszólag működtetik a demokráciát. Mert ami itt van ma Magyarországon, az látszat demokrácia, még akkor is az, ha Clinton asszony szerint egy demokratikusan elnyert felhatalmazással szemben nem lehet mit tenni. Sőt, és ezt már más európai politikustól hallottam: Orbán Viktor megnyeri majd a következő választásokat is. És az is demokratikus lesz, még akkor is, ha fel vannak készülve arra, hogy olyan választási törvényt fognak elfogadni, ami kizárólag a most kormányzó pártnak kedvez. Vagyis: kár abban reménykedni - és ezt már én teszem hozzá -, hogy majd a nemzetközi politika fog olyan nyomást gyakorolni Orbánra, amely visszatéríti őt; nem fog. Illetve lehet, hogy megpróbál nyomást gyakorolni, de láthatjuk, ennek hatása egyenlő a nullával.

A keddi Európai Parlamenti döntés a legcsekélyebb mértékben sem érdekelte a magyar miniszterelnököt, olyannyira nem, hogy már a határozat megszületése előtt negligálta azt. Mellesleg ez változás Orbánnál: korábban a kettős beszéd jellemezte őt, mást mondott itthon, mást külföldön - mint ahogy erre most Strasbourgban is felhívták a figyelmet -, mostanra azonban mintha külföldön is az önmagával és döntéseivel elégedett, kérlelhetetlen, cáfolhatatlan és támadhatatlan politikus képét öltötte volna magára. Immár külföldön is kevélyen beszél, forradalmárként mutatja be magát, a diktatúra leverőjeként; keményebb legényként, mint mondjuk Cohn-Bendit, hiszen ő - mint hallhattuk - csak a polgári demokrácia ellen forradalmárkodott, míg Orbán a diktatúra ellen. Nem nehéz eldönteni, hogy melyikük szerepe pozitívabb.”