„Az Orbán-kormány az EU soros elnöki tisztségét betöltő kormányként úgy próbálta meg mélyíteni a gazdasági integrációs folyamatot, hogy azzal részben nem ért egyet, tagállami kormányként nem akar csatlakozni hozzá, illetve egészen más gazdaságpolitikai irányt követ. Ezt az ellentétet pedig nem lehet titkolni. Ugyanakkor ez megmagyarázhatja az Orbán-kormánnyal szemben kialakult bizalmatlan hangulatot, amelynek köszönhetően a közvetítői, koordinátori elnökségi szerep nem járt teljes sikerrel.
Összegezve, a gazdasági-pénzügyi válság következményeinek kezelése komoly kihívások elé állítja az EU valamennyi tagállamát. Az uniós szervezetek és a tagállamok többsége olyan mechanizmusokat készítettek elő, amelyek az uniós gazdasági integráció elmélyítését célozzák, amelyek további lépéseket jelentenek a közös gazdasági kormányzás felé. Mindez azon a megfontoláson alapul, hogy közösen könnyebb lehet megtalálni a válságból történő kilábaláshoz vezető utat, mint egyedül, külön-külön.
Az Orbán-kormány ugyanakkor ezt nem érti, és különálló gazdaságpolitikai irányt követ, amely számos kockázatot hordoz. Gazdasági szabadságharcot vívni akár az EU-val szemben is, valamint hitelesen ellátni az EU soros elnökségi feladatait egyidejűleg nem lehet.
Ha ezt mégis így akarta az Orbán-kormány, azzal kódolta saját sikertelenségét, de végül nemcsak saját magának, hanem egész Magyarországnak, a késedelemmel pedig közvetve az egész uniónak okozott kárt.”