Ott pattog

„Az ellenérdekelt felek politikai számításból kétségtelenül örülhetnek annak, hogy a kormánypárt támogatottsága a teljes népességben lassan közel a felére apad, miután azonban az elbizonytalanodott szavazók számára nem látszik választható alternatíva, az egész politikai rendszert és nem csupán a Fidesz esélyeit veszélyezteti a kialakulni látszó szituáció. Mindezt úgy, hogy nem is mindig a döntések tartalma, hanem sokkal inkább a módszer és a stílus vált ki ellenérzést, fordít el szavazókat a kormánytól, s ezáltal gyengíti helyzetét, csökkenti későbbi mozgásterét. Miközben több területen kétségtelenül sikerre esélyes lehetne a kabinet, a hangzatos fogalmazás, az állandó túlzások, a nyughatatlan harci vágy ellenérzéseket szül, ellenszenvet vált ki. A Fidesz folyamatosan rohan, mintha üldöznék, pedig igazán csak saját korábbi állításaik elől menekülnek. Talán egyszerűbb lenne egyszer végre megállni, szembenézni, szerényebbre váltani – helyette azonban naponta termelődnek újra azok a végletes kijelentések, amelyek majd egy vagy két év múlva válnak kellemetlenné, kínossá.

Sokan mondják, hogy az elvtelenség, a hiteltelenség csak értelmiségi nyafogás, a választókat mindez nem érdekli, nekik csak a végeredmény számít, s amúgy is hamar felejtenek, és nehezen jegyeznek meg bármit. Lehet. Ez a sematikus gondolkodás azonban nem veszi figyelembe, hogy a politikában is kulcskérdés a mérték. Néhány cikk-cakk belefér, aki azonban ezekre építi a politikáját, ráadásul egyáltalán nem hajlandó elismerni bolyongásait, előbb-utóbb padlót fog. A szavazók tényleg sok mindent tolerálnak, különösen, ha magyarázó gondolatmankókat is kapnak hozzá, ám azt hosszabb távon nehezen veszi be a gyomruk, ha a politika folyamatosan egy hat éves kisgyerek szintjén beszél velük, s úgy tesz, mintha korábban nem maga mesélt volna a Télapóról…”