„»Ha a sok kicsi állam nagyon sokat idegesíti a nagyokat, akkor azok a fontos ügyek megtárgyalására átlépnek egy új asztalhoz, amelyet G20-aknak hívnak« - mondta nemrégiben egy »kicsi« ország külügyeinek egykori irányítója az Európai Unió kapcsán.
Nyilván nem ez volt a célja, de új könyvének múlt heti bemutatóján a távirati irodának nyilatkozva Balázs Péter fenti mondatával tökéletesen összefoglalta a magyarországi »progresszív« politikaformálás hitvallását. Igaz, a Bajnai-kormány külügyminisztere legalább Kovács László cinizmusától mentes, így hát nem egy újabb »Merjünk kicsik lenni!« mondaton háboroghatunk. (...)
Kétségtelen tény, hogy sok fotót és mosolyt begyűjthetünk, ha nem idegesítünk másokat. De ez a relatív népszerűség annak az egyszeri fiúnak a sikerére hasonlít, aki kedves mosollyal, védekezés nélkül tűri, hogy a ringben bucira verjék. Őt nyilván szeretni fogják a többiek, hiszen nem okoz problémát és gyorsan lehet a következő ellenfélre rátérni - de ettől még emberünk egészsége rohamosan romlani fog. Valami hasonló történt külügyeinkben is: honi haladóink olyan sokat lamentáltak például a magyar nacionalizmus Közép-Európát destabilizáló erején, hogy maguk is elhitték ideológiájukat. E sajátos dialektikával nemcsak az a baj, hogy minden térségbeli érzékenységre figyel, csak a magyarra nem. Hanem az is, hogy a valóság egyszerűen átlépett rajta. (...)
Brüsszelben is tudják, hogy a közös európai érdek szempontjából mi számít igazán: Horvátország a magyar szakértők és a politikusok közös erőfeszítésének köszönhetően kéznyújtásra került csatlakozása, a gazdasági kormányzás megerősítését célzó hatos jogszabályi csomag előkészítése, a roma keretstratégia többet nyom a latban, mint például a lapunkban is többször bírált médiatörvény körüli hisztéria.
Aki az uniós elnökség kapcsán a szakértők munkáját állítólag tönkretevő döntéshozókat kárhoztatja, valójában maga követ politikai célokat: mivel nem kerülheti meg a magyar uniós elnökség sikerességének elismerését, igyekszik kizárni abból a politikusokat.”