„Görögország eurózónás kalandja a jelek szerint a vége felé közeledik. Sokak szerint ma már biztosnak tekinthető, hogy Hellász csődbe megy: ha nem előbb, akkor utóbb. S az is biztos, hogy ha így lesz, akkor vele bukik majd az egész uniós és valutaalapos válságkezelés. A görögök sorsát még sokáig példázatként emlegethetjük majd arra, hogy mit ér és hová vezet az a segítségnyújtás, amelyik úgy adja az apanázst, hogy közben lassan megfojtja és emellett kizsebeli az áldozatát. Hogy miképp zajlik ez a mindennapi gyakorlatban, azt idehaza sem kell túl sokáig magyarázni: végtére is a görögökéhez hasonló cipő szorítja a mi lábunkat is.
A minap Athénban jártak az uniós jegybank szerepét betöltő Európai Központi Bank szakértői. Azt kellett megvizsgálniuk, hogy az ország képes lesz-e időben visszafizetni a tartozásait. Ennek lehetőségét egyértelműen puszta ábrándnak és utópiának minősítette az út után a csoport osztrák tagja. A Standard & Poor’s pünkösdhétfőn a világ legrosszabb minősítését adta a görög államadósságnak. Olyan besorolásról van szó, amelyik a befektetők által alkalmazott rangsorban még a gödör aljánál is lejjebb van, csupán egy tyúklépésre a valódi csőd kimondásától. A leminősítésnél még érdekesebb volt az, hogy a hír csak néhány óráig érdekelte a piacokat. A befektetők vállrándítása pedig mindennél jobban érzékelteti, hogy lényegében kész tényként kezelik a görög csőd bekövetkeztét.”