„Mi tagadás: sosem tudhatjuk melyik az a pillanat, melyik az a mondat, amely elszabadítja az indulatokat, amely olyan események sorozatát indítja el, amilyeneket senki nem akart. Ugyanakkor e félelem nem lehet oka és magyarázata a mindent tűrjünk el politikájának. Igenis vannak olyan civil megmozdulások, olyan civil akciók, amelyek úgy mutatnak erőt, hogy nem az erő politikáját használják. Orbán Viktor ellenzékben sokkal messzebbre ment, ő nem egyszer vitte el az általa manipulált tömeget a határig, sokszor azon is túl. Sőt, például a kordonbontással ő maga is túllépett ezen a határon. Nála egyébként egy pillanatig sem volt a kérdés a "meddig még", már 2002-ben az első elvesztett választási forduló után megfogalmazta és kiadta a jelszót: ne tovább! Pedig akkor még szó sem volt Őszödről, vagy elrontott gazdaságpolitikáról, vagy vizitdíjról, csak és kizárólag választási vereségről.
Az akkori »meddig még« csak arról szólt, hogy Orbán nem veszíthet. Ez a mostani kicsit többről: meddig veszíthet még az ország? Meddig tűri az alkotmánybíróság a folyamatos megaláztatást? Meddig tűrik az emberek, hogy pénzt hazudjanak a zsebükbe? Meddig viseljük el a fenyegetettséget? Mikor döntünk úgy, hogy ebből elég? Mikor látjuk be végre, hogy az erőteljes tiltakozás nem egyenlő a rendbontással, ahogy ezt a Fidesz láttatni szeretné? Mikor mondjuk ki, hogy a civil énünk ezt már nem engedi?
Meddig mondhat még Szijjártó azt amit akar?
Meddig még?”