Az adósságválság által sújtott eurózóna és az EU döntéshozói időt akarnak nyerni - csak egyelőre nem látszik, hogy mihez.
„A Nemzetközi Valutaalap (IMF) friss tanulmánya szerint a közös valuta egyfelől hozzájárult a válság kialakulásához, másfelől nehezítette annak megoldását. Az euró - az alacsony kamatokon keresztül - előidézte a hitelezés és a fogyasztás elszabadulását, buborékokat képzett az ingatlanpiacon. A hitelexpanziót önálló monetáris politika híján nem sikerült megállítani, az eurókamatok - a centrumországokhoz igazodva - alacsonyan maradtak, a hitelpiac túlfűtötté vált. Most pedig, amikor a buborék kidurrant, az egységes pénzpolitika miatt nem lehet leértékeléssel ösztönözni a versenyképességet.
Az amerikai elemzők gondolatmenetének következő lépése ilyenkor az szokott lenni, hogy az euró napjai meg vannak számlálva. Most éppen Nouriel Roubini, a válságot »megjósoló« guru ragadtatta magát ilyen kijelentésre, de más nagyágyuk is borúsan ítélik meg az euró jövőjét. Ezekhez a jóslatokhoz azért érdemes felvenni egy másik szemüveget is. Az euró ugyanis végső soron - a gazdasági ésszerűségnek néha alárendelt - politikai projekt, amelynek jelentőségét sokszor alábecsülik a tengerentúlon.
Az EU óriási dilemma előtt áll: miközben a gazdasági kormányzásról szóló jogszabálycsomag elfogadásával minden eddiginél szorosabbra fogja a koordinációt, és szigorítja a költségvetési politikát, elvileg és hosszú távon adekvát módon reagálva a válságra, egyre nyilvánvalóbbá válik az is, hogy a periféria rövid távon e politikából nem tud hasznot húzni. Az Economist nemrégiben keményen bírálta az uniós főáram politikáját: miközben a periférikus országok - növekvő szociális elégedetlenség közepette - »heroikus« erőfeszítéseket tesznek a büdzsék konszolidálása érdekében, Brüsszel újabb és újabb megszorítást vár el tőlük. Ha a belföldi kereslet nem lendíti meg a GDP-t, márpedig Görögországban az export marginális jelentőségű, akkor az államadósság aránya a nemzeti jövedelemhez képest tovább fog nőni. Vagyis a megszorító politika rövid távon még tetézheti is a bajt.
Az összesített adatok alapján tett kijelentések a válság végéről tehát korainak tűnnek. Az adósságválság által sújtott eurózóna (és az EU) döntéshozói most időt akarnak nyerni - csak egyelőre nem látszik, hogy mihez.”
Jövő hét szerdán Brüsszelben kerülhet sor a találkozóra Mark Rutte NATO-főtitkár és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök között, amely a békefenntartó erők Ukrajnába küldésének lehetőségeiről fog szólni.
Egyik napról a másikra jobb helyzetbe fog kerülni a keleti szomszédunk.
A kínai vállalatok uniós üzleti környezetre vonatkozó minősítése az ötödik egymást követő évben romlik. A beruházók és a kereskedők elsöprő többsége szerint az EU-s piac már se nem tisztességes, se nem nyitott.
Európát valójában a brüsszeli bürokraták árulták el, véli a többség.
Nem kellett volna bezárni az atomerőműveket a miniszterelnök szerint.
Konkrétan fogalmazott a magyarellenes EP-képviselő.
Évtizedeken át csak úgy hivatkoztak rá, mint a világ egyik legjobb filmje. A BLM óta mégis örülhetünk, hogy egyáltalán megemlékezhetünk az Elfújta a szél 85. születésnapjáról.
Érdekes lesz majd követni az úgynevezett nemzetközi közvélemény reakcióját.
