„Wen Jiabao még úton volt a brit fővárosba, amikor a kínai vagyonalap elnöke megszólalt Pekingben: nemcsak az eurót nem kell féltenie az uniónak, de ők abban is hisznek, hogy a görög válság is hamarosan megoldódik. Kína számára az euró vásárlása hosszú távú stratégia, nem befolyásolják rövid lejáratú problémák – mondta Laurence Lau, a China Investment Corporation elnöke. »Nincs ok aggodalomra, az euró nem fog szétesni« – idézte egy pekingi konferencia közben tett nyilatkozatát a Reuters. Aztán a hét végén megszólalt a kínai külügyi kormánytanácsadó testület, a China Institute of International Studies elnöke, Qu Xing is, aki úgy vélte, Kína »tudatában van, milyen kockázatos euróövezeti államadósságot venni, de ezt Európa támogatása egyik formájának tekinti«. Kína együtt dolgozik az Unióval és a Nemzetközi Valutaalappal, hogy egyetlen EU-tagország adósságát se kelljen átalakítani, mert az nemzeti csődöt jelent, ami »rombolólag« hatna az euróra. A kínai kormányfő pedig egyértelműen fogalmazott a BBC-nek: erős, kiegyensúlyozott és fenntartható növekedésre van szükség a világgazdaságban, és Kína »megfelelő szerepet kíván játszani« e cél elérésében. Világos beszéd, amelynek súlyt a kínai devizatartalék ad, több mint hárombillió dollár értékben. Erre jön még, hogy Peking finanszírozza az amerikai adósság döntő részét. Kína persze – bizonyos határig – félti az uniót: könnyebben tud tárgyalni egyesült európai csúcsszervekkel, mint törpe piacokkal, másrészt távlati egyensúlyra törekszik az Egyesült Államok, Európa és Ázsia között.
Fényévekre vagyunk már a kínai piacok tornacipős-pamuttrikós világától, és ne gondoljuk, hogy Pekingben elfeledkeznek a saját érdekeikről, s csupán emberbaráti jótékonyság dolgozik bennük, amikor fel- és elismerik, hogy a stabil világgazdaság stabil Európát feltételez, s hogy ezért annyira készek mindent megtenni, hogy Európa tétlen maradhat, s ölbe tett kézzel várhatja a felmentő bankátutalásokat. Abban bízhatunk, hogy arrafelé világosan látják, pusztító tájfunokat tudhat gerjeszteni néhány csapdába esett európai lepke szárnycsapdosása is. Közben pedig mind világosabb vonalakkal rajzolódik ki Peking kőkeményen racionális jövőképe a világról, s Kína abban játszott feltétlen vezető szerepéről.”