Erkölcsi hullák

„Ocsmány színjátéknak volt kénytelen teret adni tegnap a Pest Megyei Bíróság. Stohl András mellett demonstrálva felvonultak a művészvilág ismert alakjai. Találgatni sem kell, hogy a neves urak és hölgyek mit kerestek a tárgyalóteremben, hiszen az előző napon petíciót fogalmaztak, amelyben arra kérték a bíróságot, hogy ez a »segítőkész, dolgos, intelligens, érzékeny ember, a hazai színjátszás pótolhatatlan művésze« ne kapjon letöltendőt. Mi több, kerek perec leírták: abban reménykednek, hogy az ítéletnél figyelembe veszik majd a véleményüket.

Tetszik érteni, tisztelt bírónő, ne foglalkozzon azokkal a kellemetlen tényekkel, hiszen aki nemrég még az éjszaka kokainfelhőben és whiskytengerben úszó császára, továbbá az aszfalt dühöngő betyára volt, az ma ártatlan bárány, szerető családapa, drogprevenciós pedagógus, és amúgy is nagyon hiányozna valamelyik Alföldi-darabból. Maga sem lehet bunkó, tisztelt bírónő, biztosan maga is szereti a művészetet, úgyhogy ne legyen kőszívű, nézze ezt a megtört csodalényt!

Kulka János, Kern András, Sváby András vagy a többi, a tárgyaláson pöffeszkedő nyomásgyakorló akár azzal is megfenyegethette volna a törvényszéket, hogy negyven altatót vesz be a Parlament előtt, ha nem születik felmentő ítélet, de az egy másik történet… (...) Ezt üzenik ma Magyarországnak a nemzet színészei és a Nemzeti színészei. Ennyi az ő erkölcsi mércéjük, mi pedig csak örüljünk, hogy vannak, továbbá hogy a kellő pillanatban pirosra tapsolhatjuk értük a tenyerünket.”