„Ha most eltekintünk a gigablöfföktől, attól, mennyi gazdasági és intézményi kárt okozott ez a populista kormány (is) az országnak regnálása első évében, akkor érdemes meglátnunk, hogy viszont számos jel arra utal: végre elkezdtek a valódi gondokkal is foglalkozni. Továbbra is kitartanak az egykulcsos adó mellett, ami már a későbbi, esetleges privát munkahelyteremtés okán is nagyon helyes – de bevezetésének eddigi csődje talán rávezeti őket arra, hogy az elkúrt, agyonbürokratizált adórendszer egészét nézzék már át, hogy végre érvényesüljön is az a kis szja-csökkenés. Ugyancsak nagyon helyes, hogy munka-alapúvá kell alakítani a segélyrendszert; helyes, hogy lesz közmunka, még akkor is, ha az nem a valódi, piaci munkahelyek hiányára válasz. Helyes, hogy nem lesz vasárnapi zárvatartás; hogy felülvizsgálják a pszeudo-rokkantnyugdíjakat; és tényleg nonszensz, hogy negyven évesen hagyjuk nyugdíjba vonulni az egyenruhásokat. Na de.
A munkahelyteremtés sok minden, de alapvetően nem állami feladat. A lakásépítés sem. Éppen elég hasznunk származna a mindenkori kormányokból, ha az lenne, hogy ők csak az intézmények stabilitását, a jogrendet, a gazdasági szabadságot garantáló törvényeket tartják be, de azokat nagyon, ezenkívül nem üldözik el a multiláncokat, vállalkozásbarát klímát teremtenek, nem büntetik különadókkal az amúgy sikeres bankokat, nem maguk akarnak »lehetőséget biztosítani« bárkinek, nem tűrik az iskolai szegregációt sehol, és nem ők döntik el, hogy a saját erőmből felújíthatom-e a házamat, vagy sem. Elképzelni sem tudom, hogyan intézi majd a kormányzat »100 ezer roma munkaerőpiaci elhelyezését, és 50 ezer másik roma szakképzését«, hiszen más a munkaerőpiac és más a közmunka. Vagy kell a piacnak egy adott számú munkaerő, vagy nem, a munkaerő kereslet/kínálatot általában nem a miniszterelnöki titkárságon koordinálják, még akkor sem, ha azt »gyémánt keménységű eltökéltség« jellemzi.
Egy, a kormányzati romapolitika ellentmondásairól szóló értékes tanulmány szerint »miközben a kormány 'romaprogramjának' intézkedései valódi előrelépést jelenthetnének a cigányság integrációjában, életbe lépő, alapvetően a szegényeket terhelő új törvények paradox módon az ellenkező irányba hatnak. A kormány romaként támogatja, szegényként azonban terheli e kisebbséget«, ami annak ellenére is találó meglátás, hogy az idézet nyelvezetén erős Schmitt Pál-i hatás érvényesül. Az itt vázolt problémának azonban jelen keretek között nem létezhet megoldása: egy kormány vagy az államosított népboldogítás, vagy a szabadság és piacpártiság logikája alapján cselekszik. Nincs harmadik út, sosem volt.”