A kudarc

„Kik okozták a szocialisták megsemmisítő vereségét, kik a felelősek ezért, kik juttatták ide politizálásukkal az országot? Amíg ez nem tisztázódik, nem következik be a hőn áhított baloldali fordulat. Hogyan is lehetne a régi, besimuló, a hatalomhoz görcsösen ragaszkodó Kiss Péterékkel, Kovács Lászlóékkal, Baja Ferencékkel, Lendvai Ildikóékkal vagy Szekeres Imréékkel és Lamperth Mónikáékkal baloldali fordulatot csinálni? Hogyan lehetne velük megújulni? Sehogy. De nem lehet megújulni Mesterházyékkal sem, mert közöttük sincs egyetlenegy karizmatikus személyiség, aki élére állhatna a pártnak, sőt aki választásokat tudna nyerni. Még ha morálisan elfogadható is lenne egyikük-másikuk személyisége… Le kell szögezni: ma már túlhaladott, hogy matuzsálemek – akiknek sok szenny tapad a kezéhez, mint jó néhány volt emeszempésnek vagy volt KISZ-esnek, demiszesnek – segítségével ki tudna kecmeregni a zsákutcából az MSZP. Amíg ők a párt hangadói, addig csak agonizálhatnak a szocialisták. Tőlük kell elsősorban megszabadulniuk.

Rossz helyzetértékelést fogalmazott meg Gyurcsány Ferenc a kongresszuson, amikor azt mondta, hogy a »szilizmus megmaradt az MSZP-ben«. Éppen ez a kudarcuk (tragédiája?) a szocialistáknak, hogy Szili Katalin szellemisége, magatartása, a nemzethez való viszonya nemhogy megmaradt volna a pártban, inkább végleg eltűnt. Ugyanis csak nemzeti gondolkodású baloldal jöhet még egyszer szóba. Elege van mindenkinek már az internacionalistákból, a kozmopolitákból és az arctalan nemzetközi bankvilágból. Olyan magyar érzelmű politikai vezetőkre van szükség, akik szolgálnak, és akiknek egyetlen érdekük, egyetlen céljuk van: Magyarország felemelkedése. Az csak szójáték, egy önző ember hitvallása, ahogyan Gyurcsány fogalmazott: »Egyszer fent, egyszer lent.« Neki, nekik lentről már nincs visszaút. Ez a gondolkodás már eleve kudarcra van ítélve.”