Nem értem Gyurcsány Ferencet

„E ponton szólni kell arról a vélekedésről, mely szerint nem szabad Gyurcsány Ferencre csúnyát mondani, mert ő a baloldal, sőt immár a demokrácia és a köztársaság megmentője, az összefogás motorja és Orbán lehetséges legyőzője.

Azt már megbeszéltük, hogy mennyire álságos, amikor olyan jelenségekre hivatkozva akar a jelenlegi MSZP-vezetéssel leszámolni, melyek épp az ő pártelnöki és miniszterelnöki regnálása alatt virultak. Az is tény, hogy az a verseny megnyerhetetlen, amikor a még mindig terjedelmes Orbán-rajongói táborra ráeresztjük a maroknyi (igen, elszánt és hangos, agresszív és erőszakos, pont, mint a polgári körök annak idején) Gyurcsány-rajongót. Az viszont egyenesen elmebaj, hogy a kritikátlan nyaloncok azzal vélik védeni Gyurcsány Ferencet, sőt mellette szóló érvéként szokták említeni, hogy ő jót akart, csak a szoci frakció meg a párt nem engedte neki megcsinálni a »jót«.

Drága barátaim, ez az érv épp az alkalmatlanság tökéletes bizonyítéka. Épp ti, épp ezzel ismeritek el, hogy Gyurcsány Ferenc tehetségtelen, gyenge, rossz pártelnök és miniszterelnök volt - miközben 2007 februárjában egy, a hatalmat a pártelnök kezében központosító, új alapszabályt vert át a párton. Gyurcsány nem tudta pártelnökként a pártot, miniszterelnökként a kormányt vezetni? »Nem hagyták neki«?! Nem ugyanolyan ez, mint a magyar labdarúgók állandó magyarázkodása, hogy ők »egyébként« nagyon jók voltak, csak »nem hagyták nekik«, hogy nyerjenek?”