Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
A diktatúrát emlegető, túlzó hanggal a fő probléma, hogy kitakarja a komolyan vehető kritikát megannyi bajos részkérdésben.
„Diktatúra, autokrácia, jogállam vége; lecsukódik már a szemem. Monoton, mint utcánkban az útfelbontás és mindig újra töltik a vurlitzert: most éppen miért is kell egymást vigasztalva ijesztgetni. Ha a légkalapácsra előbb ébredek fel, mint a kisfiam, játék előtt, olvashatok egy kis kongatást. Online vészharang, prémiumminőség. Félni persze lehet, s ha valaki fél, együttérzést, segítséget érdemel, magam, mint kényszeres hipochonder igyekszem is minden irracionális félelmet átérezni. Mégis: az elmúlt hónapokban mind erősebb a – számomra – minden valóságalapot nélkülöző demokráciatemető, eltúlzott, sokszor hisztériába hajló hang. A diktatúrát emlegető, túlzó hanggal a fő probléma, hogy kitakarja a komolyan vehető kritikát megannyi bajos részkérdésben, s gátja az önreflexiónak, s a korszak hiteles újraértelmezésének, amelynek köszönheti a jelenlegi kormány nagyarányú felhatalmazását.
Ugye, az ismert vicc szerint megy a pasi az autópályán a forgalommal szemben, s konstatálja, hogy itt mindenki megőrült… Erre gondolok, tudniillik, én lennek ez a pasi mostanság, amikor nekem fontos, kedves emberek, akiket nagyra tartok, igen szeretek, hol hülyének, hol naivnak, hol romlottnak tartanak amiatt, hogy nem bírom átérezni erős félelmeiket a Fidesszel szemben.
Sőt, számos törekvés tetszik abból a sok mindenből, amit a Fidesz művel. Számos dolog pedig nem, de ebbe se látok semmi ijesztőt, legfeljebb az ízlésem, vagy máskor az észszerűség ellen valót, s majd jön egy új választás, s ha az emberek zöme úgy vélné, hogy több a rossz, mint a jó, hát elküldi a Fideszt a kormányból. Így szokott ez lenni demokráciákban. Na de – mondják erre valóban érzékeny, okos és kedves emberek -, (most nem azokról van szó, akik heti rendszerességgel írnak a parázzunk-topicban) itt ez már nem demokrácia, a Fidesz a Jobbik szellemi rokona. Rokona a fene, abszurd összemosni az idegengyűlölő, romák ellen uszító szélpártot, és a rasszizmust következetesen elutasító Fideszt, mondom én, de barátaim elvesztik a türelmeket, olyan evidencia számukra mindez, mint az egyszeregy. Márpedig, ha egy felnőtt emberrel nem lehet megértetni a szorzótáblát, akkor nincs mit magyarázni.”