Hoffmann Rózsa látott már gyereket?

„Ahogy olvasom dr. Hoffmann Rózsa szavait a gyerekről és annak fegyelmezéséről, miszerint most már aztán vége lesz annak a világnak, amikor egy rendbontó gyerek tanórákat terrorizálhat a viselkedésével, és hogy a pedagógusnak joga van ez ellen fellépni, végső esetben büntetni, hozzátéve azt is, hogy a rossz gyereket az óráról ki is lehet kísérni – elgondolkodom, vajon tisztában van-e ez az ember avval, hogy ki és mi az a gyerek egyáltalán? Elgondolkodott-e azon, hogy vajon mik az előzményei egy olyan eseménynek, amikor egy gyerek már annyira elviselhetetlenné válik a környezete számára, hogy őt és problémáját csak úgy lehet »kezelni«, hogy fogjuk és kiküldjük? (...)

A gyerek eltávolítása az óráról egyszerű és rövidtávú gondolkodásra vall. Olyan gondolkodás ez, amely nem képes figyelembe venni azt a tényt, hogy az ilyen típusú viselkedésnek megvan a maga háttere és előzménye, hogy léteznek kiváltó okok. A gyerek rendetlen viselkedése soha nem maga az akció, sokkal inkább már a reakció egy bizonyos előzményre, vagy akár már előzménysorozatra és eseményekre. Azzal, hogy kiküldjük, nem oldunk meg semmit, viszont kezdetét veszi egy olyan folyamat, melynek következtében a problémák odáig nőnek, hogy a gyerek alulértékeli magát és kudarcok sorozatának éli meg életét. Ez pedig depresszióhoz vezethet, még egy gyereknél is.

A folyosóra kiküldött gyerek végső megoldásként álldogál a folyosón és megbeszéli a problémáit a fallal. Valószínűleg már nem először érzi magát ennyire egyedül. Olyannak, aki nem sok mindenre alkalmas.”