Egy év, vagány!

„Az elszalasztott lehetőség felett érzett fájdalom azonban néha belém hasít. Amikor felrémlik előttem, hogy mit is tehetett volna egy tehetséges politikus ezzel a kétharmaddal, hogy milyen mértékben reformálhatta volna meg ezt a velejéig romlott, korrupt és működésképtelen rendszert, ahelyett, hogy egyharmadban virtuális baromságot nyomatna, egyharmadban saját pártjának és csókosainak jövőjét alapozná, és egyharmadban úgy nyúlna hozzá lényeges kérdésekhez, mint Dietmar, a részeg osztrák traktoros a pincérlányokhoz.

Vakbélműtét kell - mondta az okos kormány, és tényleg, vakbélműtétre szükség van. Amikor azonban elővették a kőbaltát, néhányan megérezték, hogy ebből problémák is adódhatnak. Viszont ezt nemigen lehet szóvá tenni, mert azon nyomban jön azelmúltnyócév, meg a Gyurcsány. Ebben az egész kommunikációban ez a legízléstelenebb. Gyurcsány Ferenc kormányának állandó szerepeltetése, mivel két év is elmúlt már az óta. Mintha hajnalonta ordítva szidnám a volt feleségemet a jelenleginek, és felhívogatnám, hogy dögöljön meg. Ilyesmit ritkán csinálunk józanon.

Maradjunk tehát abban, hogy ezt is ki lehet bírni, a halálbüntetést nem állították vissza, az abortuszt nem tiltották be, aztán hamar letudjuk őket, és jön majd valami új. Mert egy dolog biztos: a régiek nem jöhetnek, annyira mégsem lehetünk hülyék.”