„Mit kellene tehát tenni? A kormánynak el kellene kezdenie a diszkriminációellenes törvények végrehajtását, és megbírságolni azokat a vállalatokat, amelyek nem hajlandóak megfelelő képzettségű roma jelentkezőket foglalkoztatni. Ezen kívül erős kézzel végre kellene hajtani az EU direktíváit és megszüntetni az iskolákban tapasztalható szegregációt.
Végső soron azonban mindenképpen egy pozitív diszkriminációs gyakorlatra van szükség, ha szeretnénk elérni Magyarország roma lakosságának gazdasági és társadalmi (re)integrációját. Ha a magyar munkaképes korú lakosság 10 százalékát romák teszik ki, akkor a magyar közszférában fenntartott 700 000 állást ugyanilyen arányban roma pályázóknak kellene megkapniuk. Ha nem áll rendelkezésre elegendő számú megfelelően képzett roma pályázó, akkor a közintézményeket kötelezni kell arra, hogy toborozzanak és képeztessenek roma munkavállalókat a várhatóan megüresedő álláshelyek betöltésére. Ugyanerre kellene kötelezni egy adott foglalkoztatotti létszám felett a magáncégeket is.
Az oktatás területén, ha az iskoláskorú gyermekek 15 százaléka roma, akkor a gimnáziumi és egyetemi helyek legalább 15 százalékát velük kellene betölteni, függetlenül a felvételi vizsgákon elért eredményeiktől. Magyarországnak integrálnia kell az állami iskolákat, ha azt szeretnénk, hogy a roma és nem-roma gyerekek megtanulják elfogadni egymást. Végül pedig sokkal több erőforrást kell biztosítani a tanulmányi potenciállal és természetes vezetői képességekkel rendelkező roma gyerekek felkutatására és támogatására. A romáknak csak akkor van esélyük leküzdeni a faji előítéleteket, amelyeket túl gyakran arra használnak, hogy megfosszák őket az oktatástól, munkahelyeiktől és emberi jogaiktól, ha kiváló teljesítményt tudnak nyújtani a hagyományosan nem-romák számára fenntartott szakmákban és hivatásokban, és valódi, tartalmas társas érintkezést tudnak folytatni a nem-romákkal.”