„Ha az öntudatára ébredt vásárló kérdezne is, nincs aki válaszoljon neki. Nem azért mondom, de az óbudai piacon én vagyok immár a legokosabb, mert az én korosztályom az utolsó, amelyik még látott például élő tehenet, mégpedig egészen közelről, nem keverte össze húsvét tájékán a kecskét meg a bárányt, s tudja, hogy a paradicsom nem attól jó vagy rossz, hogy spanyol, olasz vagy magyar, hanem hogy mennyi napfényt kap.
Ezzel szemben nekem január végén váltig állította egy ötven év körüli kofa, hogy az előtte fekvő paradicsom a kertjéből való, s azért annyira gépiesen egyformák, mert rendesen trágyázta őket. Most nagypénteken az őstermelő hosszú perceken át magyarázta, hogy azért kell levágni a retek zöldjét, mert különben kiszívná a retek lelkét, odalenne az íze, zamata, de hogy ez a karalábéra is igaz-e, annak majd utánanéz.
Amit csak azért említek, mert mindennap végigmegyek az óbudai piacon, de már évek óta nem látok parasztot, értve ezalatt, aki értené a földet, zöldséget, sonkát, húsárut, vagy legalább tudná, mi az a frikandó. Ha van még paraszt egyáltalán. Mert jó, munkás már nincs, miként munka se, de paraszt még volt pár éve, ha másutt nem, a híradóban láttuk útlezáráskor, vagy a Felvonulási téren, akár John Deer traktor nyergéből tüntetve, mostanra azonban eltűntek; valószínűleg nagyon jól megy minden gazdának. A világ megint nézhet nagyokat: a magyar állam intézkedései ellen a magyar államot védeni hivatott rendőrök tiltakoznak a legintenzívebben, a paraszt meg hallgat, igaz, a húsvét előtti gyorspácoláshoz meg a nitritadagoláshoz elmélyültség, s mindenekelőtt csend és nyugalom szükségeltetik.”