„Párja, Ancsika önnel együtt cipeli a terhet, az ő sorsát is befolyásolják a történtek, de összesen hét gyerekről gondoskodik...
Elképzelni sem tudom, mi történhet a két és fél éves kislányommal: talán meg se ismer, mire kiszabadulok. Mit okozhat két nagyobb kamasz lányomnak az apjuk hiánya? Átgondoltam, hogy mennyi ember életét befolyásoltam felelőtlenségemmel. Ott van özvegy nővérem négy félárva gyerekkel, eddig őket is havonta támogatni tudtam anyagilag, így nem csak a saját családom sorsa aggaszt.
A rajongói és a színházlátogatók kiálltak ön mellett, de mit vár a szakmától az események után?
A kollégák támogatnak, mert ők látják igazán, hogyan élem meg a történteket. Tizenegy darabban játszom, persze ott lehet pótolni, de nekik, a kollégáknak is csak bajt okozok.
Számolt azzal, hogy többéves letöltendő börtönbüntetést kap?
Egyáltalán nem ezt az ítéletet vártam, ahogy környezetemben senki sem számított erre. Most jöttem rá, milyen pusztító lavinát indítottam el. Ha szégyen, ha nem, talán az én gyengeségem, de úgy látom, nemcsak a saját, de szeretteim életét is elrontottam, szinte mindenkiét, aki körülöttem van. Ők is az áldozataimmá váltak, nem csak Pali bácsi.”